Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
ígéretet tettem a könyvkereskedőknek, hogy a könyvnapra elmegyek újra Erdélybe: Az 1942-es könyvnapra Móricz rossz egészségi állapota miatt nem utazott Erdélybe. Fogadott lányát, Móricz Erzsébetet küldte el maga helyett. A könyvnapok után is sokáig tervezte az erdélyi utazást és barátai is reménykedtek megérkezésében. A Keleti Újság írta többek között egyik cikkében: „A Méhkas sátrában találkoztunk a nagy magyar író Erzsébet nevű leányával is, aki hírt hozott Kolozsvárra édesapjáról. Móricz Zsigmondot, amint megírtuk, hirtelen súlyos megbetegedés érte, s ezért nem is jöhetett le a kolozsvári könyvnapokra. Orvosai véleménye szerint azonban már a jövő hét elejére annyira jobban lesz, hogy elutazhatik Erdélybe. Kolozsvárott, ahol a múlt évben olyan jól érezte magát, egy hónapot szándékszik tölteni." L. Mérleg a magyar könyv háromnapos kolozsvári ünnepéről. Keleti Újság (Kolozsvár), 1942. jún. 9. 3.1. Móricz mégsem utazott 1942-ben Erdélybe. Vö. a 719., 722., 723., 726.. 728-730.. 733.. 734., 738., 747., 749., 752., 755., 757. sz. levéllel. — Tavaly jó volt, hogy ott voltam: Móricz 1941-es erdélyi útjáról I. a 368. sz. jegyzetet. — Mindenesetre úgy csinálom, hogy előtte néhány napot Debrecenben tölthessek: Debrecenbe is esak a nyár folyamán utazik Móricz. L. a 786. sz. jegyzetet. — captatio benevolentiaenek: (lat.) A jóakarat felkeltése, a hallgatóság megnyerése. Szónoki beszéd elején használt fordulat. — Es most abba a fantasztikus helyzetbe kerültem, hogy ha megszüntetem a lapot, már megígérték a KALOTttak, hogy megkapja: L. a 642. sz. jegyzetet. —Kénytelen-kelletlen így megint megcsináltam a mostani számot: A Kelet Népe 1942. jún. 1jei számáról van szó. —Jó, hogy figyelmeztet: Móricz Kardosné Magoss Olga alábbi levelére céloz: [Debrecen, 1942. máj. 13.] Kedves Zsiga! Nagyon vártam már Magától hírt, szinte sejtettem, hogy valami nincs rendben, s bizony, sajnos, jól gondoltam. Nagyon sajnálom szegény Gyöngyit s vele együtt Mindnyájokat. Szörnyű dolog az az ágyhoz kötöttség, mikor az embernek ott van a rengeteg tennivalója. Viszont a trombózissal nem lehet tréfálni. Sajnos, hogy semmiben sem tudok segítségükre lenni, még csak tanáccsal sem, így olyan üresnek hangzanak ezek a megállapításaim. Magának sem szabad reszkíroznia a lába épségét, mert ha az ember dacol a betegséggel, csak rosszul jár. Magam is be voltam gyúlva a múlt héten, de nem tudom, annak a néhány sós fürdőnek volt a hatása vagy az én kipróbált, príma gyógyulóképességem magától is elvégezte volna a javulást, de most már majdnem teljesen jól vagyok, s nem gyötör az aggodalom, hogy mi lesz, ha ágyba kerülök. Erre már nines kilátás, ismét jó kondícióban vagyok, talán egy kicsit ideges, rosszak az éjszakáim. De kiesire nem nézünk. így már nem tudom, a szombatra jelzett rádiói szereplése is fog-e sikerülni. Hátha akkor sem tud Pestre bemenni, természetesen mégjobban sajnálnám, ha a 19-re Debrecenbe tervezett jövetele elmaradna. Ha lenne egy kis ideje, röviden értesítsen szombatra, hogy milyen kilátások vannak a rádióra. Ti. akkor délután van a Dóczyban egy ünnepély, amelyen Tili néni szerepel, és egyáltalában a Dóczyval nekem olyan nexusom van, hogy elvárnák, hogy ott legyek, s magam is elmegyek szívesen. Viszont ha Maga beszél a rádióban, inkább azt hallgatom meg. Margiték Pestre készülnének szombaton s onnan hétfőn Fehérvárra Eszterékhez, s esetleg még tovább a Dunántúlra a Viktor testvéreihez. De éppen most olyan szelek fújdogálnak, hogy a vonatjárásban nagy korlátozás lesz, így nincs kizárva, hogy lemaradnak. Nagyon sajnálnám, mert Viktornak különösen kellene egy kis pihenés. Viszont mit tagadjam, nyugtalan leszek távollétük miatt. Olyan bizonytalan az Anya állapota, sohasem tudhatja az ember, mikor jön valami változás, s ami talán mégjobban aggaszt, Apa sincs jól. Nagyon gyönge és sokat szédül. Nagyon egyedül leszek itthon s háziorvos nélkül a két beteggel, illetve öreggel. No, de ezt senkinek sem említem. Máskülönben nincs semmi újság körülöttem. Az ünnep előtt vagy után egy szállóvendégem lesz pár napig, egy asszony rokonunk, akiknek Petneházán van bérletük, szóval gazdálkodnak. Maga találkozott egyszer vele, úgy emlékszem, Katánál, de nem emlékezhetik rá. Jó ízű, természetes valaki, ha jelenségnek nem is mondható finomnak. Ha az ember megismeri, kellemesen csalódik. Sokat töprengtem újabban megint, elemezgettem elsősorban magam s [a] velem összeköttetésben lévőket, s egyáltalában magát az életet, s nem volt valami vidám a megállapításaim sorozata. Idegessé és egy kicsit bánatossá tett ez [a] napokon keresztül kísérő meditálás. Végeredményben azt hittem, kicsit a fizikai indiszpozícióm és másrészt a gyávaságom okozta ezt: rettenetesen félek a háború most következő részétől, féllem a fiainkat.
