Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

akit küldhessen. Benczúrék többször felhívták telefonon, hogy tőlem üzenet van, és nem érdekelte őket. Ebbe én bele se tudom élni magam, pedig már évek óta szoktatnak, hogy soha semmire se jön válasz. Sajnos ez rajtam és gyöngédségemen irántuk nem változtat. Mi nagy hajszában élünk. Többet csinálunk mi is, mint bírunk. A műhelyünk szépen épül, karácsonyra jó vásárt csináltunk. A kályhára most kis adósságot kelleti csinálnom, nem sok. csak amennyit egy év alatt még tőletek kaphatok. Egy régi magyar ismerősasszony adta. Fontos részeket vettünk hozzá, már nagyon szépen halad az építése. Küzdünk a hideggel, nagyon hideg pincehelyiségek, de majd a villanykályha kifuti, csak el se tudom azt a boldogságot képzelni, hogy magunk égessünk. Sokat beszélgettünk Mihállyal a „kisiparos" témádról. Én azt hiszem, sase mernék kölcsönt venni banktól, a „kölcsön" egyáltalán valami erkölcstelen fogalom előttem, ha túlmegy az „5 karta" erején, amit biztosan ki tudok fizetni, azt is előbb, mint ahogy megígértem, hogy megszabaduljak tőle, ettől a nagy „adósság"-tehertől. Örülök, hogy Miklóstól is olvashattam, kár, hogy nem dolgozhatunk mindhárman együtt, nagyon érdekes volna. Vannak gondolataim, de már nem merem megírni, ha nem szeretitek, megvonjátok a lapot, ha szeretitek, nem tudjuk levélbe[n] továbbfejleszteni. Mikor lesz már béke!? Jaj! Most jött Kirolyéktól levél, kép. Óriásira nőtt a család. Nagyon meg vagyok hatva. Milyen lehet az én Katikám? Azt írta egyszer, hogy csináltatott egy képet, és pont olyan rajta, mint én. Öcsitől négy levél jött most egyszerre, nagyon megható, hogy igyekszik magyarul írni, és milyen szókincs[e] van, még jobban tartja, mint a németet. Ő is hírt. kar[ácsonyi] üdvözletet kapott a Vöröskereszt útján Testvérkétől, „az a jó, bátor nagylány". írja. Zsigám, Isten veletek, mindnyájatoknak sok millió csók: Idáék Angyalka a kezét az új lapon tartva azt mondta hirtelen: „tegnap azt álmodtam, hogy Zsiga bácsi nekem írt a KN-be[n] levelet", erre felnyitja, és örömmel kiáltja: „Ida, Wien"! Ez jó levélforma, már én is sokszor gondoltam rá. De hogy mi baj volt, mégse tudom, csak hogy semmi baj sincs. De pihenni 3 hónapig mégis jó lenne. Nagyon vigyázunk Rád. Mi van Erzsivel, ki ápol, egyedül vagy? Jó, hogy <a > „Miklós bácsi" is jelölte magát. Szerető Idátok (L. PIM M. 100/1454/94.) —Az on'osok megvizsgáltak: L. a 436. sz. jegyzetet. — a Népszava gyerekei felráztak: L. az 593. sz. jegyzetet. 603. M: Kelet Népe, 1942. jan. 15. 21. I. Szerkesztői asztal. Németh Lászlónak, távirat.; M. Zs. levelei. II. 442-443. I. A Cseresnyés második, vasárnapi előadását láttam: Németh László drámáját 1942. jan. 10-én mutatta be a Nemzeti Színház Abonyi Tivadar rendezésében. A fontosabb szerepeket Lehotay Árpád, Tasnády Ilona, Lukács Margit. Rá polt hy Anna. Mészáros Ági, Apáthy Imre, Kovács Károly, Major Tamás játszotta. A darab tizennégy előadást ért meg, ami sikernek számított akkoriban. A kritika azonban kedvezőtlenül fogadta, s ebben valószínűleg szerepet játszott az író és Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója között a Cseresnyés bemutatója kapcsán kialakult vita. Németh László azt állította, hogy az ő akarata ellenére vitték színre művét, és a színészek szándékosan rosszul adták elő a darabot. A bemutatón nem is jelent meg, távolmaradását két nyilatkozatban is magyarázta: Meghajlás helyett. Híd, 1942. jan. 20. 8-9. I.; Cseresnyés. (Egy színre hurcolt szerző naplójából.) Magyar Út. 1942. jan. 22. 5-6. I. Ilyen körülmények között Németh Lászlónak rendkívül jólesett Móricz távirata, később is mint a legfontosabb mellette szóló állásfoglalást emlegette Cseresnyés-ügyben. Az ügyről részletesen I. Vargha Kálmán: Dokumentumok Németh László és a Nemzeti Színház kapcsolatáról. (Németh László és Németh Antal levélváltásából. 1937-1942.) Irodalomtörténeti Közlemények, 1978. 5-6. szám. 689-717. I. L. még a 640. sz. levelet és jegyzetet. — Mészáros Agi: (1918-1989) színésznő, kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész. 1939-től a Nemzeti Színház tagja. —Pór Péter: Kubikos, a Cseresnyés egyik