Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

491. M: Veres Péter koszorúja, 246. I. Móricz Virág megjegyzése: „Október 11-i pecséttel érkezett a válasz levelezőlapon." Leveledre: L. a 488. sz. levelet. — mihelyt csak ráérek küldök: Részletet a Falusi krónikából. L. a 488. sz. jegyzetet. —A füzetről írta Püski, megcsináltatja: Püski Sándor. L. a 157. sz. jegyzetet. Veres Péter: Népiség és szocializmus. L. a 449. sz. jegyzetet. 492. K: Dankó Imre tulajdona. — 1 f. + boríték. Autográf tintaírás. írja meg: Bécsi Ferenc mikor élt, mit írt vagy cselekedett: Bécsi Ferenc (1913-1940) Debreceni tanár. Dankó Imre az 1941. ápr. l-jei levelében írt először Móricznak Bécsi Ferencről: Kunszentmiklós, 1941. április l-jén. Kedves Zsiga Bátyám! Bocsánatot kérek a másodszori zavarásért, de most Zsiga bátyámhoz kell fordulnom segítségért. Értéket mutatok, nem a magamét, hanem a meghalt barátomét. Bécsi Ferenc 1940. október 27-én Debrecenben, tüdőbajban, 27 éves korában meghalt. Tanárnak készült, de többre vágyott, a „tiszta értelmet" kereste, a dolgokat a lelkiismerete törvényszéke elé állította. Közben jegyezgetett. Élete utolsó napjaiban, végső erejével József Attiláról írt egy nagy munkát — „opust", ahogy ő mondaná. Hogy József Attilát nálánál senki jobban nem ismerte és szerette, azt ez a pár sora mutatja: „Eszmény? Igenis eszmény és nem utópia és más kényelmes leszólás. Van ilyen, vannak ilyenek s nekünk mindenen keresztül: éhesen, vitatkozáson, könyvön, levelén, szerelmen, betegségen, kudarcokon arra kell törekednünk, hogy tiszták legyünk. Nem azért, mert most bele vagyok bolondulva — s ha vagyok is, épp ezért a tisztaságért vagyok bolondja, megszállottja, tanítványa, híve, értője és magyarázója József Attilának, de igenis Ó az, akire gondolok mindig... és igenis szükségesek, hogy ezek is szentként tiszteltessenek az igazabb emberiség által... " stb. Van más jegyzete is, hatalmas naplója, Csokonai-tanulmánya stb, de ezt a József Attila-tanulmányt ki szeretnénk adni. Sajnos, a kiadás anyagi részét nem tudjuk fedezni, könyvkiadó pedig nem akad. Ugyan magát a tanulmányt még közvetlen a temetés után odaadtuk Karácsony Sándornak, de azóta beláttuk, hogy nem lehetünk nyűg egy kis kiadó nyakán. Reklám kellene, hiszen ki ismeri Bécsi Ferenc nevét? Ezért a reklámért fordulok Zsiga bátyámhoz. Egy cikkre vagy közlésre gondoltam a Kelet Népében, s talán így sikerülne elhelyezni az „opust". A megboldogultnak nálam levelei vannak, ezeket „hétköznapi ember" nem merné levélnek nevezni, ő azoknak tartotta, én levélműveknek vagy egyszerűen csak műveknek. A József Attila-tanulmány még mindig Karácsony Sándornál van, így azokat előbb el kellene kérnem, de a többi jegyzetet, ha Zsiga bátyám érdeklődne, küldenem. Zsiga bátyám jóindulatába bízva szeretettel köszöntöm Dankó Imre Dankó Imre Kunszentmiklós, Szűk u. 1. sz. (L. PIM M. 100/315/2.) 1941. okt. 11-én egy kisebb megemlékezést küldött Dankó Imre a Kelet Népe szerkesztőségébe publikálás céljából: Debrecen, 1941. okt. 11-én Tekintetes Szerkesztőség! Tisztelettel kérem a Tekintetes Szerkesztőséget ennek a kis megemlékezésnek h. folyóiratuk nov. l-jei számában megjelentetését.