Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
437. K: PIM M. 100/947/2. — 1 f. Gépirat autográf tintaírású aláírással, az Athenaeum Rt. cégjelzéses levélpapírján. Itt küldöm a Kodolányi-Erdős-ügyben a megbeszélt cikket: Kodolányi Jánosról I. a 82. sz. jegyzetet. Erdős László fogorvos volt, több színdarabot írt a két világháború között. Személyéről közelebbit nem tudunk. Kállay Miklós: Egy plágium-perhez. Kelet Népe, 1941. júl. 15.12.1. Kodolányi János Földindulás című darabjának bemutatója után Erdős Lászlóval támadt konfliktusáról és nagy visszhangot kiváltó plágiumperéről 1. Kodolányi János: A hajsza. In: K. J.: Esti beszélgetés. Bp., 1944. Magyar Elet kiadása (2. kiadás) 370-398.1. Ehhez a témához szól hozzá Török Balázs is Móricz Zsigmondnak írott levelében: Szentendre, 1941. augusztus 5. Kedves Zsiga Bátyám! Nem szívesen zavarlak, de azt a nyilvánvaló becstelenséget, nyilvánvaló gengszterizálódását a magyar szellemi életnek, nem tudom szó nélkül tűrni. Hiszen az összes jelekből látnivaló, hogy azt a szegény Kodolányit csak meg [a] karja k „vágni", csibész nyelven szólva. Az az Erdős, akinek még eddig semmiféle irodalmi tevékenységét nem tapasztaltam: három évig vagy a fene tudja meddig csinált egy színdarabot, s ennyi idő alatt se tudta nyélbeütni. Sőt annyir[a] „megcsinálta", hogy mások se tudtak belőle életrevaló dolgot faragni. Kodolányinak pedig alig került a kezébe: rögtön az egészet elplagizálta, éspedig olyan sikeresen, hogy hónapokig szórakoztatta vele a színházi közönséget — ha igaz, hogy ellopta a szegény Erdősnek az ész- és lélektermékét, amit különben én semmiképpen el nem hiszek... A kotlóstyúknak már annyira felserdült csibéi, ha egy egér vagy cserebogár pottyanik közéjük: egyszerre mindannyian virtyogó lármával nekimennek, és úgy széttépik, hogy még pozdorja is alig marad belőle. Miért nem tudják ezt megtenni a magyar írók, amikor arról van szó, hogy szellemi életünknek egyik legkiválóbbját akarja egy láthatóan éhenkórász tönkretenni: miért nem lépnek közbe az igazság zászlóhordozói? Szeretnék a legbrutálisabb kifejezéssel élni, bár nem akarok senkit megbántani. De annyit őszintén mondhatok: szégyellhetik magukat a „jóbarátok", akik nyilván jobban ismerik a dolgot, mint én, és nem sietnek segítségére, úgyhogy egyedül neki kell a szemtelen támadás ellen védekeznife], ami pedig úgy illene, hogy mások védjék meg. Látja Isten a le[l]ke[ejmet, én megtenném, de én idétlen és senki-semmi vagyok, nem is ismerem a dolgot részleteiben. Annyit azonban biztosan látok a külső jelekből, hogy egy piszkos manőver folyik a szegény Kod[o]lányi ellen. Csináljatok Zsigmond bátyám valamit, az Isten áldjon meg! Ha másképp nem megy a dolog: mondd meg kérlek Kodolányinak, hogy egy következő tárgyalásra idéztessen be engemet tanúnak, ha lehet. Majd aztán én el fogom intézni a dolgot — tudom: röhögve fog megpukkadni az egész magyar szelleméleti világ... Bocsánatodat kérve vagyok őszinte baráti híved: Az ide mellékelt dolog kísérlet arra, hogy egy förmedvényes cikket írjak. De amint látod: nem tudom a felháborodás nélkül megcsinálni. Pedig a legszívesebben vállalnám érte a felelősséget, így is, amint van, ha valami lap leközölné. Csak úgy látszik, a lapok is gyávák szerkesztőikkel és minden pereputtyaikkal együtt... Üdvözlettel: Balázs (L. PIM M. 100/2208/3.) Vö. az 568. sz. levéllel.
