Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
— Nagyon jó volna, ha beszélnél a társasággal, mielőtt valami is lenne, mert legalább ismernéd, kikkel állunk szemben. Azért Jenő szerencsére nem fogja senkinek megmondani... — Ha megmondja, se baj. De ha nem tudta volna meg, akkor még kevésbé mondta volna meg... Gondolom, ennyi a politika: az embernek folyton meg kell tévesztenie] szándékairól az embereket, mert ennyi előnye van, amíg nem tudják, mit akar? Ha már tudják, akkor már azonnal ők vannak előnyben, mert rögtön van valami bennük náluk, általuk, amit én nem tudok. Ezért ma a politikusnak, azt hiszem, még sokkal gyorsabb üteműnek kell lenni[e], mint mielőtt telefon, rádió s repülőgép lett volna." (L. PIMM. 100/4197/336.) „Bözödi Gyurka jön a könyvvásárról: — Hárman voltunk együtt. Ott volt Szappanyos Gizella, semmit se hall, olyan ideges süketsége van, hogy a leghalkabb pendítést is meghallja, de a fülébe kiabálni kell, akkor is inkább kitalálja, mint megérti, mit mondanak neki. Még egy hölgy, egy méltóságos asszony, aki nem fogadta el, hogy nagyot hall, de akárhogy ordítottak neki, mindig rákérdezte: hogy mondod? Meg én... De az a jó, hogy mikor a két hölgy később eltávozott a sátortól, akik ottmaradtak, abban bízva, hogy én úgyse hallok semmit, hangosan elkezdték megmondani a véleményüket a süketekről. A süketség igen jól használható színpadi fogás. Mina néni mindenre fordítva válaszol: » Kéménye a héja.« »Akkor hozni kell a puskát... No, ha kéménen a héja.« De itt van egy jó nevetés: a félreértésnek a fokozása a süketek helyett a jól hallók rovására. Az is jó, hogy amerre csak mentem, mindenki azt hitte, én vagyok a süket, nem ez a fiatal ember, s azonnal nekem kezdtek fülbebeszélni. Különösen Nagy Imre. Kétszer is megtörtént, hogy azt mondtam neki: »Majd megmondom Gyurkanak!« Arról vette észre, hogy ok nélkül reked be rajtam." (L. PIM M. 100/4197/336.) Móricz tervezte, hogy a könyvnapok alatt Nagyváradot, Szatmárt és Zilahot is felkeresi, erre azonban tudomásunk szerint nem került sor, a székelyföldi út kifárasztotta. Kolozsvárott pihent egészen jún. 23-ig, mert jún. 22-én egy irodalmi esten vett részt, amelyet a rádió is közvetített. Jún. 12-én, csütörtökön a Központi Szálloda ablakából gyönyörködött a Kolozsvár főteréről induló nagyszabású úrnapi körmenetben. Jún. 15-én, vasárnap Kőrösfőre kirándult. Ezen a napon az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal népviseleti bemutatőt és versenyt rendezett nyolc kalotaszegi falu: Bánffyhunyad, Bogártelke, Gyerővásárhely, Kőrösfő, Magyarista, Magyarókereke, Nyárszó, Sárvár részvételével Kőrösfőn. Az eseményt megörökítette a Magyar Filmiroda és a rádió is közvetítette. Kolozsvárról vasárnap reggel 9 órakor indult az újságírókat szállító személygépkocsi, azon utazott Móricz is. A vendégeket Horváth Elek, az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal kolozsvári kirendeltségének vezetője fogadta Kőrösfőn. Délelőtt megtekintették az elemi iskolát, a Kós Károly tervei szerint épült kultúrházat és a református templomot. Ebéd után került sor a népviseletek versenyére a rossz idő miatt nem a szabadban, hanem a kultúrházban. A késő esti órákban tértek vissza Kolozsvárra. L. Biró János: Filmmel, rádióval — Kőrösfőn. Nyolc kalotaszegi falu mutatta be ősi viseletét az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal rendezésében külföldi és budapesti vendégek előtt. Keleti Újság (Kolozsvár), 1941. jún. 17. 4.1.; Szabó Endre: Káprázatos bemutató Kőrösfőn. Tündérmesék pompáját elevenítette meg Kalotaszeg népe. Ellenzék (Kolozsvár), 1941. jún. 17. 5. I. Egy amatőr fényképész, Móricz bánffyhunyadi tisztelője, Ilosvay Károly öt fényképet készített az íróról Kőrösfőn. Ezeket a felvételeket Nagy György tette közzé: Kötődések és kapcsolódások. Jegyzetek Móricz-fényképekhez. Korunk (Kolozsvár), 1979. máj. 335-339.1. A jún. 15-i kirándulás ihlette Móricznak a Kőrösfő című cikkét. Reggeli Magyarország, 1941. jún. 22. 11. I. A Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetsége (KEOSZ vagy KESZ, mind a kétféleképpen rövidítették) Kolozsvárott tartotta nyolcadik közgyűlését 1941. jún. 22-én. Ebből az alkalomból a KEOSZ megbízta a Méhkas Diákszövetkezetet egy irodalmi est rendezésével Magyar írók Erdélyről címmel, melyet a budapesti rádió is közvetített. Mind a délutáni közgyűlés, mind az irodalmi est színhelye a kolozsvári városháza díszterme volt.
