Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

356. K: PIM M. 100/363/9. — 1 f. Gépirat autográf tintaírású betoldással és aláírással, dr. Diósszilágyi Sámuel kórházi orvos (Makó) névjelzéses levélpapírján. Foltos. mi a vélemóiyed a Farkas-féle bibliafordításról: L. a 249. sz. jegyzetet. Móricz véleményét nem ismerjük.— rnikéru viszik egymást terítékre az cgyébkáit egyenként értékes és jószátidékú márciusi ifjak: Utalás Erdei Ferencnek a Kelet Népe 1941. ápr. l-jei számában vezércikként közölt Reformkorszak epilógusa című tanulmányára. Erdei itt számot vet a Márciusi Front sodrában keletkezett falukutató művekkel és ezek íróinak szétágazó sorsával: „Arcú változatlan sugárzó erővel megmaradt, mint a hőskor szülötte és jövendőre szóló tanúja, nem más, mint az a néhány mű, ami akkor született. A Viharsarok, a Puszták népe, A tardi helyzet, a Néma forradalom, a Futóhomok, Az Alföld parasztsága, a Számadás, Egy parasztcsalád története. Hogy az emberek is megmaradtak, akik írták ezeket a könyveket, az olyan fanyar törvénye minden hőskornak, mint a mámoros éjszakának a hideg reggeli virradás. Megmaradtak, de nem azok többé, amik egy hőskor izzásában voltak, hanem annyik, amennyik magukban tudnak lenni. [...] Akik szereplői voltak mozgalmunk hőskorának, azok nagyon különböző pályán kanyarogtak egymás mellé, s ha együtt haladtak is a közös hevületben, pályájuk törvénye azért nem vált közössé. Akkor együtt tartottak, s a közös izgalomban úgy tetszhetett, hogy ez az összetartozás állandó érvényű, azonban ma már világos, hogy csak azokban a műveikben van közösség, amit akkor, az összetartozás korszakában termettek. Hogy lelohadt a közös izgalom, nincs meg többé, ami összetartsa ezeket a pályákat, tehát újra követik saját külön törvényeiket, s ez már egészen más, mint az egykori közös törvény." (I. h. 2. 1.) VÖ. a 109. és 135. sz. levéllel és jegyzettel. — igaza vau Veres Péternek: Móricz Zsigmondnak a Kelet Népe 1941. febr. l-jei számában közölt glosszájáról van szó. „Veres Péter tanulmányt írt a Magyar Élet című folyóiratban »Jegyzetck az író lélcktanáiwz« címmel. [1941. jan. 7-11. I.) Tanulmányában nagyon égető kérdéshez nyúlt hozzá, örülni lehet, hogy valaki már egyszer felvetette ezt a problémát. Azt taglalja, miért veszekszenek annyit azok az írók, akiknek pedig egy gyékényen a helyük. Veres Péter erre a következő magyarázatot adja: » Persze, a hívek nem gondolnak arra, hogy éppen azért veszekednek, mert egygondolkozásúak, mert egy területen futnak, s mindegyik nagyobb részt szeretne a közösség szeretetéből. Ez a vágy olyan mélyen van a lelkükben s minden mozzanatra olyan érzékenyek — hiszen ezért írók, mert értelmileg fogékonyak, érzelmileg kifinomultak—, hogy nem tudnak indulataiknak határt szabni.« Azt hisszük, hogy Veres Péter ezzel a magyarázattal áldását adja erre az áldatlan állapotra. S magyarázatát saját maga ellen ki is használhatják. Mert X. író valószínűleg nem azért gyűlöli Y-t, mert versenyre akar kelni vele a közösség megbecsüléséért. S ha az egyik irodalmi kávéházban bitangnak, árulónak és becstelennek bélyegeznek valakit, ez sem történik a közösség szeretete megszerzése miatt. Veres Péter abban a szerencsés helyzetben van, hogy távolról nézheti ezt a szörnyű állapotot, s éppen ezért szociológiai magyarázatra rangosít olyasmit, ami egyszerűen az emberi esendőség kérdése. De kérdjük, miért kell ennek a maroknyi csoportnak egymástól szenvedni, mikor éppen elegen sorakoznak ellene kívülről. Ezt kell hangsúlyozni és ismételni, mégpedig annyiszor és oly hangosan, amíg az együvé tartozók kölcsönös megbecsülése beköltözik a szívekbe. Mert nem igaz az, hogy ez lehetetlen, s az sem igaz, hogy írók nem lehetnek fegyelmezettek." (15. I.) — amikor Makón jártak a fiatalok: A Makói Találkozóról I. a 109. sz. jegyzetet. — a Centrálban: Egykori kávéház Pesten, az Irányi utca és a mai Károlyi Mihály u. sarkán. A népi írók törzshelye volt. Itt találkoztak szerda délután öt órától. Diósszilágyi Sámuel bizonyára veje, Erdei Ferenc révén járt ide.—liamar clmctu a kedvem a rendszeres szerda délutáni refonnmarakodástól: Móricz Zsigmond e levélre a Kelet Népe 1941. máj. l-jei számában válaszolt „Dr. D. valahol magyar gondokban" jeligével: I. a 366. sz. levelet. 357. K: PIM V. 100/4324/163/2. — 1 f. Autográf tintaírás, a Kelet Népe cégjelzéses levelezőlapján. írnál valamit arról, hogy az irodalmi decentralizáció hogy fullad a nevetségesbe: Gulyás Pál Debrecentől Budapestig és vissza. Verses riport az irodalmi decentralizációról vagy a vidéki szellem nyomasztó hatása című írását három részletben közölte a Kelet Népe. 1.1941. jún. 15. 5-6.

1.; II. 1941. júl. 15.8.

1.; III. aug. 15. 10—11. I. A harmadik, befejező részhez Gulyás utólag hozzácsatolt egy fejezetet, a VIII. számút. Ez Gulyás Pál Babits-búcsúztatója, melynek az adott aktualitást, hogy Babits Mihály 1941. aug. 4-én meghalt. A Babits-búcsúztató egy prózai részből és két versből áll: Utolsó szó, Koszorú helyett. E két vers