Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

KJcsinyded rést nyitok ebbe az én vad örvény lésem be, azzal, hogy két apró írást mellékelek itt. Beszélje­nek helyettem. 1940 novemberében születtek. Nem hiszem, hogy elolvassa őket, de ha mégis megteszi, nem hiszem, hogy meg ne értené belőle: egyetlen vágyam, hogy egészen meghaljak mint Én — és éljek többé ne én, hanem éljen bennem a Krisz­tus. 18 éves korom óta tudatosan ez a legfőbb vágyam — de oly makacsul erőteljes volt mindig az énem, oly szilaj az életigenlésem, oly vad a rúgkapálódzásom, hogy Isten semmit sem tudott velem kezdeni. Min­dent rám hagyott: próbáld meg — és én semmit sem tudtam megszerezni, megtartani magamat, semmit sem tudtam igazán és kitartóan kérni — semminek sem tudtam örülni ezen az áron. Gyerekkoromban tudtam, ma is tudom: Isten többet kíván tőlem és nagyobbat akar nekem adni, mint amiért én handaban­dázok [!] — de még nem értem meg rá. Egyelőre tökéletlenül alkalmatlan vagyok még arra is, lássa [!], hogy Magának tudnék csak egy kicsit is segíteni, mert mindig újból előtérbe kerülnek egyéni kecmergé­seim, és nem koncentrálom erőimet eléggé arra, hogy a Maga terhét is hordozzam imádságaimban — pe­dig Isten éppen csak ezt ez egyet kívánja, várja el tőlem. Amikor tartósan, kitartóan tudtam Magáért imádkozni, annak a nyoma mindig meglátszott az életén, az írásán. De ma hallottam a hangját — nem volt fáradt és lehangolt — Imoláék épp itt voltak, és én ennyinek is szívből örültem. Áldott karácsonyi békét és szívbeli örömöt kíván, kér Magának — őszinte testvéri szeretettel. Mária (L. PIM M. 100/2154/19.) — legnagyobb örömöt abban lelek, ha ismeretlen hotelekben elbúvok: Utalás Móricz „inkognitóban" tett vidéki útjaira. Szolnokon például azért időzött, mert fogadott leánya, Erzsike, fiát a közeli Zagyvaré­kason neveltette. 293. M: M. Zs. utolsó levelei Erdélybe. 226-227. I.; M. Zs. kolozsvári levelezéséből. 78. 1.; M. Zs. levelei II. 345-346.1. megörültem levelednek: L. a 285. sz. levelet. —Én nan tudom, milyen társadalmi propagandára gon­dolsz: én nem gondolok a Társaság segítségére: Balogh Edgár említett levelében írja: „2-300 előfizetőt társadalmi úton kell megnyernünk, közvetlen emberi meggyőzéssel." Móricz Zsigmond Társaság alatt az urakat, a vezető réteget érti. Balogh Edgár inkább író- és elvbarátai segítségére számított. —Asztalos Ist­vánt: L. a 285. sz. jegyzetet. — Szatczei Lászlót: L. a 285. sz. jegyzetet. — Bözödinek megjelent most egy tanulmánya a Magyar Eletbai: L. Bözödi György: A hazatért erdélyi irodalom. Magyar Élet, 1940. dec. 6­9.1. —cenzúra van: L. a 15. sz. jegyzetet. —a Kelet Nepáléi nincs pénz San egy fillér szubvenció, sem özön előfizető: L. az 1. sz. jegyzetet. — Lehetséges volna-e három-négy cikket kapni Erdély problémáiról a január 1-jci számba?: A cikkek határidőre nem érkeztek meg, mivel Balogh Edgárnak el kellett költöznie Kalo­taszentkirályről s Kolozsvár később kapta meg Móricz felkérését. (L. a 302., 305., 308. és 315. sz. levelet.) Az 1941. febr. l-jei számban található ezért a tervezett erdélyi blokk: Móricz Zsigmond: Reálpolitika az erdélyi lélek alapvonása. (1-2.1.); Kovács György: Politizáló erdélyi urak. (3-4. 1.); Nagy István: Ami ki­maradt az erdélyi leltárból. (4-5. 1.); Balogh Edgár: Erdélyi tanulságok. (5-6. 1.) —kikre gondolsz mint barátokra?: Balogh Edgár válaszát 1. a 298. sz. levélben. 294. K: PIM M. 100/85/4. — 2 f. Autográf tintaírás Móricz Zsigmond ceruzaírású rájegyzésével. Pál Gábor képviselő a parlamentben denunciált: Az országgyűlés képviselőházának 164. ülésén, 1940. dec. 2-án a következőt mondotta: „Felemlítem, hogy a tisztviselői kinevezéseknél fordultak elő hibák. Olyanoknak, akik nemzeti kisebbségi küzdelmükben állandóan akadályoztak bennünket, népünk megve­retésében, meggyalázásában és meghurcolásában kiválóan tevékenykedtek, most a magyar állam kenye­ret adott a kezükbe. (...) Előfordult az, hogy Balogh Edgár —Jaross Andor t. képviselőtársam bizonyára

Next

/
Oldalképek
Tartalom