Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
A további 50%-ról Móricz Zsigmond az Önök javára visszavonhatatlanul lemond, illetőleg diszponált Intézetünknél, hogy az Intézetünkhöz tényleg befolyt összegeket t. Intézetünknek utaljuk át." Kiváló tisztelettel ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSULAT (L. PIM M. 100/41/75-76.) 239. M: Kelet Népe 1940. szept. 1. 16.1. (részlet) Móricz a Korunk és hangunk-rovatban közölte Nagy Imre levelének részletét a következő bevezető sorokkal: „Nagy Imre verseire számos olvasónk figyelt fel. Hirtelen mást nem tudunk az életéről: igazi, valóságos szegényember a bihari rögökön. Meg lehet ismerni ebből a levélrészletből, mellyel A pacsirta vére című versét beküldte." — verset írtam róla: Nagy Imre A pacsirta vére című verse a Kelet Népe 1940. aug. 15-i számában jelent meg (6.1.). A kéziratot I. PIM M. 100/6036/5. 240. M: Kelet Népe 1940. aug. 15. 15.1. megköszönöm leveledet: Nagy Lajos levelét, melyre Móricz utal, alább közöljük: Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! Kedves Bátyám! Szíveskedjen megengedni, hogy alig megmérhető elfoglaltsága mellett még én is dolgot adok e sorok átolvasása által, de ezt a bátorságot abból merítem, hogy úgy kedves Bátyámnak, mint nekünk, lelkipásztoroknak egy közös sorsunk van: a magyar néppel, a magyar népért. Erre kötelezve is vagyunk, ha jó magyaroknak tartjuk magunkat. Mert hát kitől is várjon segítséget a magára maradt magyar paraszt, ha nem tőlünk, akik köztük élünk és Önöktől, akik a betű lélekgazdagító hatalmával gondolataikat irányítják? Mert a Kelet Népe ezt az ügyet szolgálja. Nagyon szép munka, amit Bátyámék végeznek, és nagy ügyet szolgált, és biztosan reményit a boldogabb jövő felé! Én a Kelet Népét már négy éve járatom. Szabó Pali földim idejében is ez volt a cél, ami ma, hogy mindent a magyarért. Mióta ők kedves Bátyámat ennek a szép ügynek megnyerték, hatalmasat erősödött irányában, munkájában és mondanivalójában is. A legnagyobb nyeresége a Kelet Népének, hogy olyanok írják, akik ismerik a magyar parasztot, mint kedves Bátyám, Szabó Pali, Darvas József, Sinka István és sokan többen. Mert ezen fordul meg a magyar paraszt sorsa és [a] haza jövője? Mit tudunk nekik adni, és milyen szemléletet nyer a mai apokaliptikus időben? Ha megengedi kedves Bátyám, sorjában, tallózás formájában egy pár gondolatot fűzök hozzá, amiket a Kelet Népében legnagyobb fontosságúnak tartok. Első számú szerintem az egyke. Ez ellen küzdeni kell körömszakadtáig. Kedves Bátyám írja, hogy járt az ősmagyar településeken: Ormányságban. Erről írt Kiss Géza kákicsi lelkésztestvérem az Ormányság c. monográfiájában. Megrendítő, sírni lehet rajta. Szinte úgy voltam vele, amikor olvastam, mintha a szomszédban égne a ház, sőt hallom a félrevert harangot is, és nem tudok odarohanni, és engedem, hogy égjen a ház! így vagyunk Baranyával meg egy csomó hellyel. Szerintem a segítség kétirányú lehet: lelki és anyagi. Radikális és kérlelhetetlen másfelől. Animálni őket, oktatni, vezetni a lelkészeknek és a doktoroknak a dolga, ez is igaz. A népnevelők első fontosságú feladata legyen őket erre a szörnyű veszélyre rádöbbenteni: Nézz széjjel, mindenütt szaporodik az ellenség. Valamikor annyian voltunk, mint ...akkor Anglia. Természetes szaporulat által kell helyrehozni a múlt vérzéseit és gyászait. Hiszen ha ilyen tempóban szaporodik az oláhság, a németség és többi szomszédos náció, úgy felolvadunk a nagyobb nemzetek élniakarásában, mint ahogy a tenger elnyeli a belé siető fo-
