Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
létesítésének szükségességét. Később az új városháza építésének tervével illetékeseknél ismét határozottabb formában vetettük fel ezt a kérdést. Kevés megértésre találtunk. Majd később a református gimnáziumban próbálkoztunk ezzel. Kisebb-nagyobb sikerű néprajzi gyűjtésekkel óhajtottuk az alapot megtalálni egy nagyobbszabású múzeum megteremtéséhez. A legutóbbi években ez a munka ismét lendületet vett. Megalakult a ref. gimnázium önképzőkörének néprajzi osztálya. Lelkes fiatal vezetők, Várady Lajos, Németh János állottak az élre, kik közül az utóbbi néprajzi tanfolyamon is részt vett, s ott a gyűjtési munkához indításokat és útmutatásokat is kapott. A múlt évben az iskola falain belül már meg is indult a rendszeres gyűjtés biztató sikerrel. Erről a ref. gimnázium idei Évkönyve is beszámol. A mezőtúri múzeum megvalósításának leglelkesebb szószólója azonban Móricz Zsigmond volt. Már öt évvel ezelőtt, az Egyetértés 1935. január 20-án megjelent legelső számában igy ír: „Ma már a város életének legbiztosabb fokmérője a múzeum. Úgy lehet vele lemérni a városok jellemét, mint a bort a szeszmérővel. A magyar Alföld tele van az őskorok föld alatt fekvő telepeivel. Bizonyos, hogy Mezőtúr is szép gyűjteményt állíthat össze ásatások alapján. Kimondhatatlanul emeli az ember önérzetét, hogy szülőföldje évezredes ősiségének jelei feltárva ott vannak a szeme előtt. Különösen az ifjúság lelke virul ki a múzeumokban. Nem tudom, Mezőtúr mióta lakott hely, fekvése arra mutat, hogy az őskorban is alkalmas volt a megtelepülésre. De ha nem is volnának a nehéz múltból emlékek — amit nem hiszek — itt van a közelmúlt. Mezőtúron nem láttam a népviseletnek semmi nyomát. Annak a csodálatos népéletnek, mely még száz év előtt virult és pompázott. Élnek még az öregek, akik résztvettek a régi, szép életben. Meg kell keresni őket, szedjék össze a padlásról, a kamrák zugából, ami arra a korra visszavezet. Ruházat, házi berendezés, ipari, pásztori és mezőgazdasági szerszámok. A Berettyó vizeinek halászati eszközei, a felporlódott nomád élet korhadó jelei... A múzeum a város nemességének egyetlen jele." így írt öt évvel ezelőtt az Egyetértésben Móricz Zsigmond. Most meg a Kelet Népében szólal meg Mezőtúri jegyzetek cím alatt. „Valaki azt mondhatja — írja többek között —. hogy egy néprajzi múzeummal nem menthetjük meg a hazát. De ez a Valaki téved. Mert egy akció mindig új akciókat szül... A mezőtúri sorsproblémák között a múzeum igazán csak alkalom a meglátásra, az új kezdésekre, az életrendezésre... Mert az élet Mezőtúron is tele van csodákkal." Egy kis szatírával azt tehetjük hozzá: Már az is csoda, hogy ilyan nagy, hatalmas kiterjedésű, régi magyar városnak még mindig nincs múzeuma. — ő. Ugyanebben a számban jelent meg Sümegi Tóth Tivadar Terjesszük a magyar kultúrát! Néhány szó az Eszperantó segédnyelvről című cikke (uo.). — fölajánlom az ide mellékelt mezőtúri verseket: Valószínűleg a Kelet Népe 1940. aug. l-jei számában megjelent verseket küldte ekkor Sümegi Tóth Tivadar: Alföldi tájon, Alkony a mezőn, Magyar alföld (6.1.). Legközelebb csak az 1940. dec. l-jei számban jelent meg verse Üzenetek a falumból címmel (6. I.). Nem valószínű, hogy ezt is már ekkor elküldte volna Móricznak. 225. K: PIM M. 100/1535/5. — 1 f. Autográf tintaírás ceruzaírású javítással, levelezőlapon. Csonkult. sajnálom, hogy nem találtál Kenésén: L. a 221. sz. levelet és jegyzetet. — én itt a nyári regáiypenzumomat írom: Németh László ekkor Utolsó kísérlet című, hét kötetre tervezett, csonkán maradt regényciklusának negyedik kötetét írta (A másik mester. Bp., 1941. Franklin K.). — a közben elhangzott bírálatok: A korábbi kötetek — Kocsik szeptemberben, 1937; Alsóvárosi búcsú, 1938.; Szerdai fogadónap, 1941. — sajtóvisszhangjának felsorolását I. Varga Rózsa — Patyi Sándor: A népi írók bibliográfiája. Művek, irodalom, mozgalom (1920-1960). Bp, 1972. Akadémiai K. 380, 385-386. és 389. I. — a Démuszban: Németh László apósának, Démusz Jánosnak vendéglője a Nyugati pályaudvaron. — megbeszélhetjük, hogy ki mit készít cl a népfőiskola-ügyben: Vö. a 235. és 242. sz. levéllel és az 55. sz.
