Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

Rózsa Sándort, „a nagy parasztot" a nép a maga barátjának, sőt pártfogójának tekintette, s cimboráit a maga gyermekeinek. Meg is tett mindent a védelmükre, soha ki nem szolgáltatta őket a zsandároknak, s valóban mindaddig, míg hatvanegyben a magyar közigazgatás helyre nem állott, az idegen zsandárvilág semmit sem tudott tenni ellenük A kiegyezés után aztán Ráday Gedeon egykettőre végzett velük. Akkor már megzavarodott a tiszta kép: már nem a Kossuth katonája volt Rózsa Sándor, hiszen Ráday is az volt, s nem a magyar vér testvéri védő barátságát jelentette, hiszen gróf Ráday is volt olyan magyar, mint az „öreg gazda". A betyárvilág Magyarországon más valami, mint a modern detektívregény-világ. Itt nem a fantázia dolgozik hajmeresztő kalandokon, itt a valóságos élet teremtette meg s termelte ki a betyárköltészetet. Nálunk éppen szociális hullámai miatt költészetté magasodott a „szegénylegény"-romantika. A Kelet Népe következő, 1940. júl. l-jei száma Rózsa Sándor a lovát ugratja címmel elkezdi közölni a mű első kötetét. 1940. szept. 15-én megjelenik a ó. folytatás, ezt hosszas szünet után 1941. febr. 15-én követi a 7. rész. 1941. ápr. 15-én Móricz Zsigmond elvéti a folytatás sorszámát, 10-et ír, holott valójában ez a 9. rész. Az 1941. máj. 15-i számban all. (helyesen: 10.) folytatással befejeződik a regény első kötete. Ezt követi a 11. lapon Móricz Zsigmond újabb jegyzete, amely fontos adalék a regény tervezett további köteteiről: Ez a regény: Rózsa Sándor a lovát ugratja, két hét múlva, június 3-án a könyvnapon megjelenik könyvalakban az Athenaeum kiadásában. A könyvben benne van ennek a regénynek a teljes szövege 366 oldalon. Amit itt leközöltem, a Kelet Népében, csak részlete, alaprajza, vázlata az egésznek. Hálás vagyok a Kelet Népe közönségének hogy elkísértek ezen az úton, és így segítségemre voltak belső vívódásaimban. Mert nekem, míg egy regényem elkészül, az egyúttal az életem ugyanakkor lefolyó szakasza. Aki ezekben az első közleményekben együtt van velem, legtöbbször valami mást kap, mint amit a könyv ad aztán neki. A legtöbb könyvem felével vagy tán még többel is hosszabb, mint az első közlésben volt. De aki első közléskor olvasta, az valami olyanban részesült, amit a könyv már nem adhat meg. A könyv azt az igényt jelenti be, hogy: íme, itt van valami készen, bezárva ennek a kötött fedélnek a kalitkájába. Zárt világ: ehhez semmi hozzá nem jöhet többé. Foglalkozz vele, mint valamivel, ami oly készen van, mint a megteremtett élet. De aki a folytatásokon keresztül nem veszített szem elől, az tanúja egy kicsit a teremtés folyamatának. Éppen azért csak a hívek és a hívők képesek erre az önfeláldozó munkára. Én tudom, hogy nekem azok a szívbeli jóbarátaim, akik napról-napra vagy hétről-hétre, sőt hónapról-hónapra képesek kísérni azon az úton, ahol magam is tapogatva, várakozva s elrévülten megyek a sugallat után, mely diktál egy regényt. Ezzel a regénnyel a Rózsa Sándor ügyem még nincs befejezve. Még két kötet van hátra, gondolom. Egyikben meg akarom írni a jobbágyszabadítás esetét, ami úgy folyt le, hogy még Rózsa Sándor is összehúzta a szemöldökét — a másodikban pedig a rosszul sikerült népéletet a nehéz időkben, mikor Rózsa Sándor tött igazságot. Ennek a komák csodálatos nagy írója Tolnai Lajos, akinek mai számunkban kezdjük el egyik nagy regényét közölni, a Nemes vén. A jövő éveket ennek a két ügynek óhajtom szentelni, Tolnai Lajosnak és Rózsa Sándornak. A regény, mint Móricz Zsigmond beharangozta, 1941 könyvnapjára jelent meg könyv alakban az Athenaeum könykiadónál. Móricz barátai az író megújulásaként, életműve kiteljesedéseként üdvözölték az új regényt. (Németh László: Rózsa Sándor eposza. Magyar Út 1941. jún. 12. 5. I.; Vass László: Móricz Zsigmond a betyárt ugratja. Reggeli Magyarország 1941. máj. 28. 8. I.; Féja Géza: Rózsa Sándor. Esti Magyarország 1941. máj. 28. 5. I.; Schöpflin Aladár: Rózsa Sándor a lovát ugratja. Nyugat 1941. aug. 1. 560-561. I.), de még a népi írók művei iránt gyakran elfogult K. Havas Géza is „a teremtő erő csodája"ként értékelte a regényt, megjegyezve: „Ha volna még irodalmi közvéleményünk és kritikai életünk, aligha beszélnének és írnának ma más könyvről, mint erről." (K. H. G.: Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor. Népszava 1941. júl. 13.11.1.) Hamarosan vita bontakozott ki a könyv nyelvezete, a szegedi őző nyelvjárás helyenként téves használata körül. (Szánthó Dénes: író a tájszólás kátyújában. Magyar Nemzet 1941. aug. 12. 9. 1.; Baboss Ernő: Móricz Zsigmond és a szegedi nyelvjárás. I. h. 1941. aug. 19. 9. I. Vö. R. L.: Szegedi levél Móricz Zsigmondról és a lesipuskásokról. Tiszántúl 1941. dec. 16. 3.1.) Pedig Móricz Zsigmond igen komoly segítséget kapott könyve stilizálásához szegedi néprajztudós barátjától, Bálint Sándortól (L. Bálint Sándor: Móricz Zsigmond Szegeden. Délvidéki Szemle 1943. júl. 308-316.1.; Tasi József: Bálint Sándorék levelei Móricz Zsigmondhoz. Somogyi Könyvtári Műhely 1984.