Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

Tekintetes Szerkesztőség! Tehát csak most tudjuk értékelni igazán a Somogyi úr hasura találmányát, mert két éjjeli fagy mindent elsepert, ami be nem volt hasurával takarva, a jó Isten vezérelte közénk Somogyi urat, hogy megmutassa nékünk, hogy a gyenge fagy ellen hogyan védekezzünk. Tehát minden földmíves társunknak ajánlom, akik kertgazdasággal foglalkoznak, hogy ilyen hasurát csináljanak vagy szerezzenek, mert ez megfizethetetlen olyan alkalomkor, mikor erre szükség van. B. Várkonyi Miklós 1940. máj. 19. Tiszaladány (L. PIM M. 100/2270.) Megösmerkedés a magyar parasztírókkal Az írókat, a parasztírókat csak akkor lehet értékelni, hogyha az ember személyesen is megösmeri. Már ezek a parasztírók [a] tiszaiadányiaknak mindég emlékezetében lesznek, hogyha olvassuk az újságcikkeket, akkor fogjuk tudni, hogy mék cikk melyik íróé, például Móricz Zsigmond író cikke vagy pedig Darvas József cikke vagy pedig Kovács Imre cikke vagy pedig az a Veres Péter, akit az ő szülőfalujában nem tudnak értékelni, pedig őtet az Isten különös tehetséggel áldotta meg, dacára, hogy még a középiskoláját sem végezte el, köszönjük ezen író uraknak a személyes megjelenésüket, üdvözletemet tolmácsolom tisztelettel 1940. V 19. B. Várkonyi Miklós (L. PIM M. 100/2270. Melléklet.) 2. Most tudjuk már, hogy mennyit ér a hasura... Tisztelt szerkesztőség! Már többször olvastam az újságokból Somogyi Imre úrról. De én nem csak az újságokból ösmerem; már ezelőtt 6 évvel személlyesen [!] megösmertem. Akkor nekem teljesen idegen volt, viszont én is idegen voltam az O számára. Ha valaki azt mondta volna akkor, hogy még az életben találkozunk, nem hittem volna el neki. De hála az Istennek, közelebről [!] megesmérhettük. Somogyi Imre feltalálóurban [!] megtalálta a parasztság (— a földműves —) a megváltóját... Azt kell mondanom, hogy Somogyi Imrében, illetve Somogyi Imre személyében született meg a parasztság igazi megbecsülője s értékelője... Ö már tudja, hogy mennyit ér egy dolgos, becsületes magyar-paraszt... (Szeretném ha felülről is megösmernék...) Mind ezekről [!] nem akarok többet irni, elég ha ennyit irok. Most áttérek arra, hogy mit köszönhetünk meg legelőször is Neki! Azt hiszem mindenki tudja, hogy az elmúlt héten, Pünkösd másod-harmadnapjára virradó éjszaka milyen nagy fagyhullám volt, amely mindent lefagyasztott. Hála az Isteni gondviselésnek, hogy nekünk van hasuránk (— ha nem is elég még —), amellyel megmenthettük kertiveteményeink közül mind azokat [!] a palántákat, melynek termését két-három héttel előbb vihetjük piacra mint azok, akiknek nem volt hasurájok. Ezért talán örökre adóssak [!] maradunk Somogyi úrnak. Másodszor köszönhetjük azt, hogy a hires magyar-parasztirók meglátogatak [!] bennünket s talán jól is érezték köztünk magokat, fajtájok között... Először köszönetem fejezem ki, Somogyi urnák! S egyébként mondok köszönetet minden paraszt irónak [!]. Sohasem fogom elfelejteni Móricz Zsigmond főszerkesztő úrnak azt a kedves, lealázkodó, mindenkivel barátságos viselkedését. Soha nem fogom elfelejteni az Íróknak azt: hogy a Tiszaladányon legszegényebb család, Béres Ferenc házában is úgy érezték magokat, mint ha a groß kastélyban bársony székben ültek volna. Annak a Béres ferencznek [!] a házában, akit gr. Szirmai Ottó akkor bocsátott el uradalmából, mikor annak leggnagyobb [!] szüksége lett volna támogatására, (Persze egy fillér nélkül. Mindég eszembe lesz Kovács Imre szerkesztő úr komoly, méltóság-teljes [!], de mégis leereszkedő tekintete. Veres Péter szerkesztő urnák