Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

va, hogy micsodás az Egyedül Vagyunk? Magam sem tudom. Meg a Tiszántúl, Hajnalodik. De, sajnos, akiknek nincs pénze ezeket a lapokat mind járatni, vagy nem él szerkesztőségi cserepéldányok között, nem telik a kávéház újságosfiaira, az úgye, ha nagyon megszállja a betűolvasás láza, megveszi a Cronin-sorozatot, A harcomat, mely minden magyar testvér lakásának dísze, ha más írás nincs is, Franci bácsi legújabb összefoglalóit és Gyula Deákot a Rajnától — napjainkig. És nem csap rá éhesen az alig ismert Nagy Istvánra. Igaz, először a lehetőséget kell megadni a még új igényekre nevelhető tömegeinknek. Ma megint áll: az igazi író: hivatást teljesít. Nagy Istvánt már vártam régen, különben is a régebben vállalt ifjúsági munkám során is nagy érdeklődéssel fordultam a külváros népe, különösen a fővárosba szakadt vidéki magyarság sorsa felé. Itt érdekes titkok és megoldások várnak még ránk, talán az egész magyar társadalomra és jövőre. Ó, ha ezeknek könyvet, a mi könyveinket adhatnék oda! De nem. Lót-fut az látástól vakulásig. Pedig olvasna az. Vasárnap a hólapátolás után kiolvassa az utolsó betűig az összes gyújtósnak használandó újságot, még a csomagolásra szántakat is, rajta a pucerájból jött és a méltóságának feladandó békebeÜ öltönyön, spárga alatt. No, meg a Frisset. Igaz, este a pártba megy inkább... Szóval a robot elsepri előle az irodalmat, amely érte küzd és falujáért, Nyírpazonyért, ahonnan a vízzel telt homok űzte el az első áradásos évben. Ha van mit válaszolnia, Zsiga Bátyám, legyen szíves Boltay néven a „szerkesztői asztalon" hagyni. Addig is és tovább is boldog új esztendőt kívánok. Boltay Bugárszky Mátyás 569. NEUFELD LÁSZLÓ - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Nagyszőllős, 1941. dec. 2.] Nagyszőllős, 1941. XII. 2. Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! Pár héttel ezelőtt beküldtem egy hozzászólást Jócsik Lajos fílmbírálatához abban a reményben, hogy leközlik, de legnagyobb csodálkozásomra írásomat nem látom viszont nyomtatásban, sőt azt még megjegyzésre sem méltatták. Márpedig — mint a Kelet Népe régi és állandó olvasója — elvártam volna, hogy legalább szerkesztői üzenetben reflektáljanak rá, ha már nem hajlandók leközölni. Nagy örömet szerezne nekem igen tisztelt Főszerkesztő Úr, ha hozzászólásomról - a szerkesztőségi rovatban — nagybecsű véleményét velem közölné. Remélem, eme szerény kérésemet nem fogja megtagadni. Kiváló tisztelettel: Neufeld László