Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

hogy továbbra is a barátai közé számítson. Ha erre gondolok, igen elszomorodom. Nem ez volt a célom. Talán mégis megérdemlem. Nem is mernék írni azok után — miután Maga sem ír —, de mert meghagyta, h. írjak néhány cikket a K. N. számára, és mert erre anyagilag lekötelezettje is vagyok, ím, kopogtatok a szerkesztősége ajtaján. Talán egyszerűbb volna mégis beküldeni az előfizetési díjat, és ezzel átlépni a közönséges előfizetők sorába, de ezt szégyellném. Három témán gondolkoztam. Ezt még januárban megírtam, nagyon szeretnék egy nyelvi cikksorozatot írni. Úgy érzem, egyre jobban elveszítjük a politikai és gazdasági önrendelkezési jogunkat, annál fontosabb, h. a nyelv és minden ősi, nemzeti hagyomány tudatos egységbe kovácsolja azokat, akik magyarul beszélnek. Szerettem mindig a nyelvesztétikát, az anyag sok, az alkalom kevés — hátha a K. Népe a megfelelő alkalom és hely lehetne egy ilyen kis sorozatra? Küldhetek effélét? A nő a nyelv szolgálatában, Átszellemült szavak stb. ... Sokat beszélgettünk a falusi értelmiség, a falura került tanult nők helyzetéről, nehézségeiről és feladatairól. Erre volna hely a K. N.-ben? Vagy nevezze meg Maga a témát — az a legbiztosabb. Igen tetszett mindnyájunknak a színházi csevegése. Drága volt. Ne haragudjék Máriára — szeresse továbbra is. Rászorul. Szívből üdvözli Mária 337. MÓRICZ ZSIGMOND - TAUSZIG MÁRIÁNAK [H. n. 1941. febr. 8.] Kedves Mária, első cikkében nagyon szép gondolatmenet van - kár, h[ogy] a M. Zs. személyéhez van kötve. Kétszer is elolvastam, h[ogy] lehetne kihagyni belőle a személyi ízt. De nem lehet, hacsak Maga nem tudná újraírni. A cím maradna, és kidolgozná az aláhúzott gondolatokat s szempontokat. Kérem, írjon. „Átszellemült szavak." Nagyon jó. Az is, hogy „a nők az anyanyelv gyökere", vagy hogy is. A nyelv az anyáé: azért anyanyelv? Kezét csókolom, s ne haragudjon, romvár vagyok: s még áll a rom, s én állok afelett. Kézcsók MZS 1941. II. 8.