Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Népében? Itt a hiba! Mondja: „Három hónapig pihenés. Ez a minimum." Hozzá is fogtam, de nézd, a Népszava gyerekei felráztak. Már úgy volt, hogy még szerk. asztalra se teszem a kezem. Csókollak benneteket, mindnyájan megvagyunk egészségben, békességben. Hopp, ez nem biztos. Most az élet formája a harc. 603. MÓRICZ ZSIGMOND - NÉMETH LÁSZLÓNAK [Budapest, 1942. jan. 15.] A Cseresnyés második, vasárnapi előadását láttam. Délután fél hatkor már csak az oldalsorokban, a páholyok alatt kaptam három jegyet egymás mellett. Este a színház tökéletesen zsúfolva volt. Első felvonását lányom öltözködése miatt a háttérből, fejek fölött néztem végig, s meglepett, hogy valami forró atmoszféra volt a tömegben szorongó nézők között. A hangulat nem volt ellenséges, de figyelő. Felvonás végén erős, rövid taps, két-három függöny. Második felvonását már kényelmesen, helyből, ülve néztem. De folyton megmozdult mindenki, az emberek előrehajoltak, nyugtalanul figyeltek. Mindenki meg volt bolygatva: mintha valósággal az ablakon néztek volna be, s tanúi lettek volna a mai élet egy szakaszának. Lélegzet-visszafojtva figyelt mindenki, s nem titkolta, akinek ellenvetése lett volna; fejét csóválta felettem a páholyban egy fiatalasszony s nevetett. De a szemét le nem vette, s tovább és még szívósabban figyelt. Mészáros Ági, aki saját magát játszotta, szép, nyíltszíni tapsot kapott. Mikor a függöny lement, hatalmas taps, ami csak folyton nőtt. Valósággal beleavatkozott a közönség valamibe. Huszonöt kihívás, a vasajtó ablakán úgy kukucskáltak ki a színészek, mint a galambok a dúcból. Harmadik felvonásban Pór Péter oly dörgő és mennydörgő tapsot kapott, hogy Veres Péter sem különbet. A feszült figyelem mindvégig megmaradt, koronként nőtt, néha ellentmondásba fordult, de nem az író, hanem a korproblémák miatt. Az volt az érzésem, hogy ma este meghalt, amit a színpad oly kínos-keservesen felépítgetett hamis játszókövekből; most az élet szava szúrta föl a szíveket. A színpad csak békében és unalomban lehet szórakoztató bábjáték, izzó korokban szószék: itt a mai forrongó magyar jövő vitapódiuma lett. Megkönnyebbülve, megvigasztalódva köszöntelek. Kritikákat nem olvastam. Egy lapot láttam összesen, amelyik azt mondja „suta naívságok" vannak benne. Ez a kritikai megjegyzés kvalifikált gazság. Igaz: a színészek kitűnőek lettek volna, ha a próbán bemutatkozol nekik, hogy neved nem Schiller Frigyes, hanem dr. Németh László. 604. MÓRICZ ZSIGMOND - OLÁH GÁBORNAK [Budapest, 1942. jan. 15.] Csak azért írok e pillanatban neked, hogy irigykedj, milyen levelek vannak az asztalon. ölellek,Gábor, és köszönöm a küldeményt. Jó egészséget!