Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

recen írói című kiadványában, pedig semmi mást nem tudott felőlem, csak azt, hogy jelen volt, mikor belesültem a felolvasásba. Nem volt ideje utánam járni, mert akkor éjjel szorította még bele a nyomás alatt álló brosúrába. Boldog új évet, kézcsók. Bo­csásson meg, Cyrano cseveg, a tél pedig múlik. 592. MÓRICZ ZSIGMOND - TAUSZIG MÁRIÁNAK [Budapest, 1942. jan. 1.] Drága Mária, jöjjön ide, s keresse ki azokat a kéziratokat. Tudja, mire születtek a nők? Betegápolónőnek. Most életemben először találkoztam a hivatalos betegápolónőkkel. Egy nap kijöttem a kórházból, fontos ügy miatt: meg kellene néznem a Városi Szín­házban a Nem élhetek muzsikaszó nélkült. Ahol ezer fiú és ezer lány kacagott. Nagyon gyönyörű volt, sajnálnám, ha nem láttam volna. De mikor hazafelé mentem, a távoli és szomorú Szent László-kórházba: igazán olyan jó érzésem volt, tiszta, vidám, kedves nők vártak. Éjfélig vártak ébren. Nyugtalanok voltak, hogy nem történt-e bajom?... Szóval csak nőknek való ez a foglalkozás. Maga is erre született. Higgye el. Kézcsók. Boldog új évet minden beteget megápoló nőnek. 593. MÓRICZ ZSIGMOND - SZVATKÓ PÁLNAK [Budapest, 1942. jan. 2.] Kedves Barátom, a Népszava a Kelet Népéből átvette Petőfiről írott cikkemnek egy részét, s a cikknek még a címét is megváltoztatta, hogy eredetinek hasson. Minderre nem volt joga. Én a Népszavába soha egy sort sem írtam, még akkor sem, mikor az nagyon divatos volt. Ady sokat írt bele. S azért nem írtam, mert sohasem voltam barátja az ottani vezetőségnek és szellemé­nek. Azonkívül alapvető kifogásom volt ellene, hogy soha a magyar nép érdekét, kultú­ráját és rendeltetését nem szolgálja. A földmíves népre, a tiszta magyarságra gondolok. Viszont saját lapom, a Kelet Népe alighanem az egyetlen folyóirat, amelynek zsidó munkatársa nincs. A Magvetőt úgy szerkesztettem meg, hogy abban zsidó író vagy köl­tő nem fordul elő. Ezt még az Athenaeum mostani Kincsesháza sem merte megtenni. Ha a magyarság nem képes vagy nem akar saját ügyeiben rendet csinálni, akkor úgy­is vége mindennek. De akar és tud. Én ilyen ügyekkel nem dicsekszem, mert az már politika volna, s nekem valóban az a felfogásom: Ne politizálj, hanem építkezz! Igaz barátsággal köszönt kész híved Budapest, 1942. január 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom