Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

nem érdemes semmi nagyobb dologba kezdeni. Pedig a falunak is van kultúrája, amit lehetne kutatni és erősíteni. Anyagi oldalról nézve a kérdést: papnak, tanítónak tényleg nehéz anyagi helyzete van. Fizetés legtöbbször csak papiroson van, mert a hívek nem bírják az adót, s ha államsegély nem lenne, éppen éhen halna a pap meg a tanító. Papirosfizetésből gyermekeket kell háztól távol tanítani, s mire a gyermekeket kitaníttatják, tele vannak adóssággal. A mindennapi életharc így felőrleli sok vezető erejét. E sok baj mellett lehet-e hát, érdemes-e valamit kezdeni? Lehet, érdemes és kell! Minél sürgősebben. Az ifjúsággal kell kezdeni legelőször. Segédlelkészi tapasztalatom az, hogy ezzel az értelmes ifjúsággal sok mindent el lehet érni. Nyári KEE-konferenciákon gyönyörűség hallgatni ifjaink értelmes hozzászólásait, gondolatait. Télen állandóan jönnek is a parókiára könyvért, öregek és fiatalok. Legtöbbször megmondják a könyv címét is, amit olvasni akarnak. Sokszor nem tudjuk kérésüket teljesíteni, mert éppen az a könyv nekünk sincs, meg szegénységünk miatt. Újabban a Népbarát füzetekkel próbálkozom, de nemigen tudják venni azt sem, s saját könyvtáramból adogatom ki olvasásra. Azt hiszem, sehol sincs olyan égetően szükség népfőiskolára, mint nálunk. Legációs diákkoromban sok vidéken jártam, de sehol ilyen elhagyatott, de nagyon értelmes, tudnivágyó népet nem láttam. Kölcsey hazája megérdemel egy népfőiskolát. Úgy gondolom, hogy népfőiskolák alakításánál fontos az egységes tájak figyelembe vétele. Ilyen egységes tájat foglal magában a szatmári egyházmegye 67 egyházzal. (Ebbe beleesik Tiszacsécse is.) Egységessé teszi ezt a tájat a nép, a föld, a szegénység, az egyformán apró falvak, az egyházi és állami igazgatás beosztása. A nagykárolyi egyházmegye területe (Mátészalka, Nagyecsed) már más jellegű: valamivel módosabb néppel, nagyobb falvakkal, más földdel (homokos). Úgy gondolom, hogy ennek az egységes tájnak — amit a szatmári egyházmegye foglal magában — legalább egy népfőiskolát kell adni. Az egyházmegye vezetősége előtt felvetettem egy népfőiskola alapításának tervét. Az egyházmegye nagyon könnyen meg tudná csinálni a népfőiskolát Kisarban, a leggazdagabb gyülekezetben. Nem tudom, hogy ez a terv milyen fogadtatásra talál majd, de ha itt megbukik, meg kell csinálni másképp. Én a magam részéről népfőiskola alapítására segédleikés.d fizetésemből felajánlok 200 pengőt, és azt áprilistól számított hat hónap alatt fizetném, ha akár az egyházmegye, akár mások csinálnák meg. Sajnos nem nagy fizetésemből többet adni nem tudok. Fontosnak tartanám még megjegyezni, hogy a népfőiskolák alapításánál, szerény véleményem szerint, az egységesítő szempontokat túlzásba vinni nem szabad. Mi lett volna, ha például a református iskolák egységes terv szerint születtek volna meg? Ezt nem engedte meg a küzdelmes kor, melyben életre jöttek. Nagy áldása ennek, hogy ma van Sárospatakunk, Debrecenünk, Pápánk, Kolozsvárunk, Nagyenyedünk stb. Mindegyik iskola új színt, tartalmat adott a magyar kultúrának. Fontosnak tartom azt is, hogy a vallást a népfőiskolai nevelésből ne hagyjuk ki. A szatmári szegény népnek szinte egyetlen vigasztalója a vallás, az Istenbe vetett hit. Járnak templomba, éneklik az ősi zsoltárokat, és özönlenek a vallásos estékre. Nem tudok elképzelni Szatmárban olyan népfőiskolát, ahol a magyar történelem mellett ne tanítsanak egyháztörténelmet is, hiszen itt minden alkotás, ami sikerült és ma is megvan, az egyház nevéhez fűződik. Kedves Bátyánk második kérdésére örömmel válaszolhatom, hogy egyházmegyénk-