Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

bírok annyi erőt összevakarni, hogy megmondjam, hogy nagyon szeretnélek megkérni, állj be közénk tizenkettedik apostolnak. Krisztus a magyar Nép. Ide mellékelem, ha elkerülte volna figyelmedet, a Kelet Népe legutolsó száma. A Németh Laci által meglökött kő nagyon kezd gurulni, már egész sereg levél jött, emberekjelentkeznek. Az a cél, hogy minél hamarabb megalakítsuk az intézményt mint szövetkezetet. A többi aztán majd csak megy. De formát kell találni a dolognak, különben még rajtunk ütnek, hogy államellenes műveletet végzünk. Holott éppen az Állam őszentsége számára kell s akarunk előmunkálatokat elvégezni: aztán majd ő csinálja meg! így nem maradhat. Én a te Kitűnőek Iskolájába örömmel beiratkozom, te pedig a mi „tehetségmentő" vásárunkba csatlakozz be! Nagyon sajnálom, hogy nem bírtam még akkor felkelni, mikor az Eötvös-kollégiumba hívtál, ellenben nagyon szeretném kivizsgáltatni, hogy ez a Kitűnőek Kollégiuma mit csinált hát negyven év alatt. Úgy hallom, nagy nevelt gárdára tekintenek, tehát már ebben a formában is bevált, úgy látszik, az elv. Én csütörtökön délben elutazom, addig minden délelőtt a szerkesztőségben vagyok, ha bejössz, légy olyan kedves, hívjál fel telefonon. Addig is szeretettel ölellek, s sikeredhez a legmeghatottabban gratulálok. Bár itt is el tudtál volna indítani valamit: felszabadítani írókat. De hát sajnos ez neked egyéni képességed. Kinek adatott meg rajtad kívül, hogy mindenhez értsen? Egyszer az ezermesterséget prédikáltad: úgy látszik, már akkor ismerted magadat. Különben magyar tulajdonság, csak elkopott bennünk az úgynevezett civilizációs pusztában való vándorlás alatt. Szervusz, Isten megáldjon. Bp., 1940. III. 10. 117. NAGY MIKLÓS - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Szeghalom, 1940. márc. 10.] Szeghalom, 1940. március 10. Mélyen tisztelt Barátom! F. hó 9-én kelt leveled reám nézve nagyon megtisztelő és igazán kedves. Ezt a pár sort még hálásabban megköszönöm, mint azt az ígéretet, hogy a Kelet Népét meg fogjátok címemre küldeni. Bevallom, hogy egyik kollégámnak (Fülöp Károlynak) járó példányait eddig is nagy élvezettel olvastam el. Múltkori visszamondásomnak csakugyan a fizetés-lecsökkentés volt az egyik oka. Merek azonban őszinte lenni s megírom, hogy talán még nyomósabb oka volt az, hogy a múltkori Kelet Népe igen kellemetlen hangon perrel fenyegetett meg, ha 8 napon belül be nem küldöm a hátralékos előfizetési díjat. S mivel, tudomásom szerint, nálunk sajnos — legtöbbször az írók neve csak cégér, az üzlet, a haszon, a per és egyebek a háttérben terpeszkedő kiadóvállalaté, úgy éreztem, hogy a visszamondás is csak a kiadóvállalatra tartozik.