Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

A másik eset a hódmezővásárhelyi példa, azt, úgy gondolom, nem olvastátok el pontosan. Ott az történt, hogy egy tüzes, de fehérhajú gazda azt mondta, a munkásság annyira elb[i]tangult, hogy már csak gépfegyver segít, lőni kell őket. Erre mondtam én: majd lövik a lövészárokban: ahol mindig több lesz a proletárkatona, mint a tiszt, tehát belőlük több esik el. Ez egy kisded példázat, t[e]ssék magyarázni. Különben Sopronnal nagyon meg vagyok elégedve. A Kelet Népének ugyan ni[nc]s sok előfizetője még eddig, de lesz, mert 162-en vették meg az ügynöktől a munkáim gyűjteményes kiadását. El fogok menni Sopronba, s a könyvelőfizetők és a lapelőfizetők az előadásomra két-két darab ingyenjegyet fognak kapni. És egy olyan irodalmi estet fogunk csinálni, hogy no. Én Sopront szeretem, sok tekintetben mintavárosunknak tekintem, s annak is hirdetem, és bízom benne, hogy a soproniak is idővel viszonozni fogják ezt. Addig is tégedet is melegen üdvözöllek igaz híved s barátod Budapest, 1940. márc. 10. 114. MÓRICZ ZSIGMOND - ILLYÉS GYULÁNAK [Budapest, 1940. márc. 10.] Kedves Gyulám, nagyon meglepett, meghatott és fellelkesített a leveled. Isten áldjon meg. Sok mindenféle ajánlat jött, ajánlkozók, mindenki tanítani akar. Egy balatoni jegyző ajánlkozik, hogy tízszer ingyen feljön adót tanítani, szerződést és közigazgatást. A fiatal zeneírók egy csoportban jelentkeztek, a parasztkollégiumiak mind vezetők, ciceronék akarnak lenni, Sárközi Gyurka 200 P-t küldött kápé. Cikkek tömege, egy kis paraszt „kisgazdáét" most ki is adom. örülök, hogy a veszprémi útra meghívtatok, és el is megyek, azt hiszem, a vesék már nem oly fájdalmas zónák: azokkal volt bajom. Legalább egyszer össze leszek veled is zárva, eddig mindig eltűntél előlem, mint egy felszálló madár. Ott majd megbeszéljük azt is Kerék Mihállyal együtt, ugye, hogy milyen formában s milyen mértékig lehet lesz megcsinálni valamit. Igaz, a Kelet Népe örömmel vállalja, hogy az egészet vagy részét, ahogy akarod, honorárium címen javadra írja az ügyben. Milyen jó volna, ha ezzel a horoggal főleg versírásra tudnálak vinni. Nagyon sajnálom, hogy költőink nem hisznek abban, hogy mégiscsak a vers mond legtöbbet, a vers az igazi, a vers a szentség és megváltás. Hát Gyulám, addig is, míg találkozunk, szeretettel ölel Budapest, 1940. márc. 10. Móricz Zs.