Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Budapest, 1942. aug. 4.] Varga Sándor 1942. augusztus 4. Budapest XII., Lejtő u.U. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Bocsásson meg, hogy zavarom soraimmal, de a Kelet Népe augusztus 1-ji számában a Szerkesztői asztal c. rovatban írottakat nem tudom szó nélkül hagyni. Túlságosan jó színben tünteti fel i. t. Szerkesztő úr a parasztság mostani helyzetét. Világért sem mernék bátorságot venni ahhoz, hogy vitába szálljak i. t. Szerkesztő úrral, de a jóhiszeműség miatt becsúszott hibára — úgy érzem — fel kell hívnom Szerkesztő úr figyelmét. És amikor ezt teszem, egyben felemelem halk szavamat a tisztántúli paraszttesvéreim százezrei mellett. Azt írja i. t. Szerkesztő úr, hogy baj van azokkal az írókkal, akik beidegződték a 80 filléres napszámot. Ezek nem veszik észre, hogy mennyire javul a parasztság helyzete, s hogy ennélfogva „emelkedik a paraszt feje". Hát nem. Ezt tényleg nem lehet észrevenni, Szerkesztő úr. Nem lehet pedig azért, mert sajnos a valóságban az nincs is úgy. Pár ezer Pest környéki munkás helyzetéből nem lehet s nem is szabad több milliós tömegek életszínvonalának emelkedésére következtetni, s különösen nem szabad azt egy olyan súlyos szavú folyóirat, mint a Kelet Népe hasábjain a betű élő erejével megörökítem; mert könnyen belekapaszkodhatnak olyan hatalmi tényezők, akiknek érdekükben áll elhitetni a világgal, hogy a magyar paraszt ma már jólétben hentereg. Olyan jólétben, melynél jobbat nyújtani neki Isten ellen való vétek volna. A Szerkesztői asztal megállapításával szemben, Isten és emberek előtti felelősségem teljes tudatában, tiszta lelkiismerettel állítom, hogy a magyar paraszttömegek nyomorúságos helyzete semmit sem javult, sőt, merem mondani, egy árnyalattal még rosszabbodott az utóbbi két évben. Kijelentem: én csak a tiszántúli parasztság helyzetét ismerem, de azt, mint — még nemrég — a parasztélet szenvedő alanya, belülről ismerem. Igaz: a nyolcvanfilléres napszám már a múlté. Ha nem is 5, de 2,50—4 pengő napszámot fizetnek most az utóbbi két évben a férfi napszámosnak, de azért még napfeljöttétől naplementéig kell üzom sz) ínszakadtáig dolgoznia. 2,50—4 pengőt. Tavasszal-ősszel 2,50—3 P-t, a nyári erős munkaszezonban 3,50—4 P-t. Ennek alapján megpróbálok összeállítani egy kis statisztikát arról, hogyan fest egy napszámos parasztcsalád évi keresete: Veszek átlagos 3,50 napszámot. Egy hónapban van 25 munkanap. Ezek szerint egy napszámos férfi egyhavi keresete 87,50 volna (tehát nem 160—180), de figyelembe kell venni azt is, hogy nem minden nap lehet dolgozni. Sokszor az időjárás viszontagságai megakadályozzák a munkát. A napszámos nem „fixes", neki csak azokat a napokat fizetik meg, amelyiken tényleg dolgozik is. Nem akarok azonban sötét színekkel festeni, azért esőre havonta csak 7,50-t írok le. Marad 80 pengő. Köztudomású az, hogy a falvakban a napszámos parasztnak csak tavasztól őszig van munkája. Télen csak elvétve