Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

szegény. Mindenki szegény, aki ügyvédhez kénytelen menekülni: az ügyvéd harmadik személy, s elsősorban magáról akar gondoskodni. Milyen jó az a maga nótája: Du bist der Ruh — vagy die? Persze, mert nem Ruh, hanem, gondolom, die Ruhe. Képzelje, megnéztem a szótárt, s csakugyan Ruhe: nyugvás, nyugalom, pihenés, béke, csönd, álom, nyugodtság: elég szép skála. Bármelyik Stufe jó lenne. Vasárnap, hétfőn és kedden júliusi hőség és szépség volt a májusban. Ma hajnalban viharos eső, azóta borul. De a kert most valami roppant szép. Az orgonák iszonyúan virágzanak, igen szépek vannak köztük. A spirea hóval van befedve, annyi rajta a virág. 200 m havas bokorsor. A fiatal cseresznyefákon lesz valami; meggy nagyon sok; alma, még nem látni, meg van támadva, az a kis szürke, ormányos bogár leszüretelte. Három barackfa kihalt. Szilva nincs, az idén se ültettem a kifagyottak helyett. Ma költöztem be az írószobába, mert nincs benne kályha, csak most került rá sor. Most kitűnő a lakás. S kitűnő, hogy egészen egyedül vagyok benne. Erzsi szerkeszt, kiad, inkasszál, mindent maga csinál, és özvegy. A legényt elvitték a sebes dandárhoz, páncélos. De most nem kívánkozik kimenni, itthon volt két napra már, és azon alkuszik, hogy nem vállalja a kiképző tiszt szerepét, inkább kimegy, ha kell, s meg akarja csinálni az esküvőt. Csak nem lehet elhelyezkedni, semmi lakás. Se stafírung. Most az Athenaeum felajánlotta neki, E.-nek, persze, hogy rábízza a könyveim részletüzletének főbizományosságát. Sőt még azt is, hogy megszervez egy női ügynöki gárdát, és annak a szervezését és vezérséget bízza rá. De hát én erre nem mernék engedélyt adni neki, mert hiányzik hozzá valami... Az alkalmazottai mind érettségizettek lennének: tehát neki legalább gyakorlatra volna szüksége... Nem tudom, mit csináljak? Elengedjem-e gyűjteni? Tíz évvel ezelőtt Virág is volt. Debrecenben is volt. Benedek professzor vette el a kedvét a munkától. Egész életére meggyűlöltette vele magát és azt a foglalkozást, oly kíméletlen s támadó volt vele szemben, mikor legjobb ajánlásokkal felkereste. Azóta tudom, hogy Benedek prof. őrült. Már én bizony szeretnék visszahúzódni nyugalomba. Igen eluntam a közéletet. Maradjon az már a fiataloknak, a kopasz, öreg fiataloknak. Itt remekül lehetne élni ebben a kertben. Igazán remediumnak való, menhely lesántult zseniknek. Tíz hónapon át lélek sem lakik ezen a telepen, s két hónapra remekül el lehet menni világba bolygani... El is megyek. Most is, mint tavaly, de olyan strapát nem vállalok, mint tavaly. Rettenetesen szeretném ajánlani, menjünk a tengerre. Fiatalodjunk meg, és felejtsük el, hogy a tengeren ma csak tengeralattjárók röpködnek: hogy ringatóznak ezek a fedélzeten? No, ne ábrándozzunk, mert mögfájdul a pajcsli... Kézcsók, s Anyának nyugalmat, egészségesedést és derült kedélyt. Apának és Magának s Mindenkinek 1942. május 21. kézcsók Zs. Gyöngyi volt Székesfejérváron, nagyon boldog lett tőle, s vígan vezeti a műhelyt, egyelőre zavartalanul. De ha fél órát áll, fáj a lába.