Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

lata folyik. A Nálad lévő részek (3 db) visszaküldését kérjük pár nap múlva. Ha már nem szükséges, a Sáfrány-könyvet is megemlítem. Kis családom szíves üdvözletét közvetítve kívánok Istentől jó egészséget, áldást, békességet egész családi tűzhelyednek, sok szeretettel hűséges barátod Sőregi János 702. MÓRICZ ZSIGMOND - KARDOSNÉ MAGOSS OLGÁNAK [Leányfalu, 1942. ápr. 10.] Kedves Olga, nagyon aggódom azon, hogy nem Apa miatt van-e annyira elfoglalva, hogy nem válaszolt. Hiszen nem az időpont miatt, mert tudom, mihelyt lesz érkezése, megteszi, csak amiatt, hogy mégis túlságosan el van foglalva Maga. Én is el vagyok foglalva. Még sose vállalkoztam ennyire kiszabott és menetrendes munkára. Én voltaképp elkényeztetett és szeszélyes író voltam egész életemben. Ha kedvem jött, kimerülésig írtam, de ipari munkabeosztással soha. Most azt teszem. Nagyon vigyázok, hogy tíz oldalnál többet fölöslegesen ne írjak. Ez nekem nem megerőltető. De arra is vigyázok, hogy a vasárnapot szabaddá tegyem magamnak, ezért megengedem az írógépnek, hogy valamiképpen annyival többet írjon, hogy a vasárnap reggelre kész legyen a vasárnapi tíz oldal is. Ez most is sikerült. Vasárnap még csak 1 l-e, de már 124 oldalam van meg, így akár két napot is pihenhetek. Erre szükség is van, mert az anyaggyűjtésre ha nincs is idő, az anyag elrendezésére mégiscsak kell gondolni. Hát bizony nem tudom, mi lesz evvel a könyvvel. Azt érzem, hogy könnyebb olvasmány, mint az első kötet volt, sőt majdnem azt mondhatnám, a „nemes ponyva", amiről most annyi szó van. Hogy hogy sikerül, az csak a kritika kereszttüzében szokott kiderülni, s az most is fenyeget. A múltkori könyvnek inkább a kritikája volt jó — mindenki az Erdélyhez hasonlította —, a mostaninak talán a közönségsikere lesz nagyobb, s a kritika nem fogja tudni, hogy mit csináljon, tehát lappártállások szerint majd tudja a kötelességét. Képzelje, T. Klára mit talált. Mondtam, hogy meghívót kaptam tőle, hogy menjek el a parasztkollégiumba, mert annak a fennmaradását biztosítani kell, s erre bizottságot hívott össze. Hát meg is jelent a méltóságos Bizottság, s az előadónő remekül csinálta a dolgot. Elhatároztatta, hogy kevés 45 parasztdiák, a kollégiumot úgy kell felemelni, hogy 200 növendéke legyen. Minden egyetemi polgár kap egy pár rámás csizmát, ehhez stilizált népi egyenruhát és kötelező jó magaviseletet.