Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

kicsit, úgyis lefogytam négy kilót, amióta nem tetszett látni. Hiába, hiányzik nekem nagy[o]n apuka, nem is eszem jóízűen, amióta nincs mellettem. Sokszor csókolom apukát, már nem írok, hanem várom, hogy minél előbb láthassam. Erzsike 696. MÓRICZ ZSIGMOND - MÓRICZ ERZSÉBETNEK [Debrecen, 1942. márc. 29.] 1942. III. 29. Na, fiam, itt vannak a hortobágyi gavallérok. Ez ám a legénység! Én D[ebrecen]-ből hétfőn este indulok, kedden reggel kimegyek elibéd a vonathoz, fél kilenckor. Addig is csókollak Apu [Címzés:] Móricz Erzsike kisasszony Budapest VII., [!] Eötvös u. 12. 697. MÓRICZ ZSIGMOND - DÁVID IVÁNNAK [Budapest, 1942. ápr. 1.] Dávid Iván írja: „Megkaptam a Kelet Népét, s köszönöm szépen. Úgy rendelte Főszerkesztő Úr, hogy gyorsan írjak magamról valamit, hát megpróbálok bemutatkozni. Hároméves voltam, amikor Kézdivásárhelytől Kolozsvárig menekültünk egy lajtorjás szekéren. Egy esettől eltekintve, amikor édesapám megvert egy kaporszárral, ez az első emlékem. Élmény lett belőle, s nagy bélyegző is. Mindég valami menekülni vágyás volt bennem. Apám ifjú ügyvédecske volt, aztán a forradalomkor hazakerültünk Háromszékre. Esküt kellett tenni, hát Bölönyi bácsi kitanította apámat a cipészkedés tudományára, s a kapun úgy állt, hogy dr. Dávid István, cipész. Talpalt, s még újat is varrt. Aztán zongoraleckéket adott, s én kisebbségi lettem. Ebben nyílt ki az öntudatom, amikor első pacalista koromban halálos komolyan összeverekedtem Negustoru Bubival. Pesten is voltam diák, aztán Ausztriában, s bölcsen készültem a vegyészi életre. Közben firkáltam riportocskákat, míg egy nyáron le nem csuktak. Több útlevél nem volt, viszont a Brassói Lapoknál kenyeret találtam. Aztán voltam az Ellenzéknek s még más lapoknak tudósítója, végül a Keleti belső valóságos munkatársa havi ötven pengőért, mint hatéves újságíró. A bécsi döntés után már vastag 200 pengőért a Magyar Újság helyettes szerkesztője. S most pár hónapja az erdélyi szövetkezetek központjánál vagyok házi újságíró. Hetilapot csinálok a falunak, hadakozom különböző dolgok ellen.