Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Itt van egy kézirat, dr. Püski adta ide, hogy küldjem el apukának, háthajó, itt küldöm a levéllel. Ortutay [Gjyula cikkét, azt hiszem, már meg tetszett kapni. Kérem apukát, hogy azt tessék szíves elküldeni Lükő Gábornak, Debrecenben van, a Déri Múzeumban, hogy ő ezt olvassa el, és mindjárt válaszoljon is rá. Úgyhogy mind a kettő jelenjen meg egyszerre. így mondta ezt nekem Baternay. Miklós bácsival beszéltem, és azt mondta, hogy majd a héten el fogja küldeni a Népfőiskola-cikket. Haragszik a filmrovatért, azt mondja, hogy ezért legalább valami hasznot is kellene hozni, mert ha nincs haszon, akkor felesleges vele foglalkozni. Mert ha egy ötszáz pengőt tudunk egy hónapban hozni, akkor van teteje, de ha nem, akkor felesleges. Mondtam neki, hogy még csak most kezdtük, azt még majd meglátjuk, hogy mi lesz az eredmény. Nem megy az olyan gyorsan, mindent be kell vezetni, Miklós bácsi tudja a legjobban. Na, apuka, azt hiszem, már éppen eleget írtam, majd holnap beszélünk tovább. Tessék magára vigy[áz]ni, kézit csókolom, jó alvást továbbra is. Sok csók, sok csók, sok csók. Budapest, 1942. III. 18. Erzsike Biztosan aludni tetszett, de igyekszem nem zavarni, pláne ha haza tetszik jönni. Csók Csibe 688. MÓRICZ ZSIGMOND - MÓRICZ MIKLÓSNAK [Debrecen, 1942. márc. 19.] Kedves Miklósom, az éccaka rossz volt. Tele vagyok aggodalommal, s ezen orvos nem tud segíteni. Nem kapok olyan orvost, aki harmincezer pengőt adjon a Kelet Népének. Akkor meggyógyulnék. Ide mellékelek két Népfőiskola-levelet. Légy szíves olvasd el, és használj fel belőle, amit lehet, már amit érdemes. A film? Nem lehet semmiképpen hirdetésre szert tenni, ahogy Erzsi mondja, „az emberek eldugják a portékájukat, nemhogy hirdetnék, hogy van". Még a filmnek szüksége van reklámra, s jelentkezett ez a Baternay, aki, úgy látom, szorgalmas fiú s tisztességes. Hadd csinálja, már talán a következő számra tud is hozni valami hirdetést. A nyomda megdrágult, s pénz nincs. Én magam itt nagyon drágán élek, de borzadok hazamenni, bele a mindennapi bajokba. No, nem panaszkodom tovább, boldogok úgysem reagálnak. Kívánom, hogy vígan és remekül legyetek. Csókol Zsigátok Debrecen, 1942. III. 19.