Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

legkisebb gondolkod[á]st tudjam vele végezni: olyan írást, amihez gondolatokat kell koncentrálni. Tulajdonképp egy hónapig abszolút mozdulatlanságban kellene hagyni a fejem. Nem is nagyon zavarom, egyáltalán senkivel sem beszélek, se étteremben, se kávéházban, összesen három ember van, akit hallgatni hajlandó vagyok. Egy a múzeumiak, akik akármenynyit beszélnek is, érdekel, de nem jegyzem fel, elhallgatom. Oláh Gábor, aki megfelel szellemi állapotomnak, s iszonyú kedves hozzám, mint valami életmentőjéhez. Meg még valaki, aki egyre okosabbakat mesél, kár hogy elfelejtem, s nem lesz belőle semmi írás... se más... Már ezzel be is fejeztem volna mai mondanivalóimat, de még oly sok tiszta papír van hátra, hogy röstellem úgy hagyni. Pedig észrevettem, hogy máris dörzsölgetem a homlokom. (Nem egy hónap kellene nekem, hanem egy év...) Valamelyik este három öreg pap elcsípett. Tisztelettel néztem az esperes urakra, s kiderült, hogy egyik aggastyán Debrecenben, a másik Sárospatakon, a harmadik pláne Kisújszálláson járt sokkal, sokkal utánam, s azóta állandóan szeretnének csak egyszer legalább látni... Oly öregek, nyugdíjra érettek... S én is az vagyok. A Kelet Népéről sem tudok, Erzsi ugyan rengeteget ír, de nem is akarom elolvasni. Semmi kedvem vele foglalkozni. Ami kézirat hozzám jön, az itt is vész. Három vevő is volna rá, de Lekszi beteg, s én nem tudom lebonyolítani. Pedig már azt nem hiszem s nem remélem, hogy én valaha is ambicionáljam még egyszer... Kisanya is írt egy jó kellemetlen levelet, pénzt kér, pénz[t] és pénzt. Pénzt a fogára, pénzt kirándulásra s egyáltalán, még nem is kaptam tőle ilyen levelet soha. Nem tiszteli agg koromat. Szeretném a kis unokáimat látni és egy kicsit hurcolni őket s gyönyörködni bennük, csókolom őket, s mindnyájatokat, édes gyermekeim. Csókol Apu 672. GULYÁS PÁL - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Debrecen, 1942. márc. 14.] 942. III. 14. K. Zs. Bátyám, itt küldök egypár dokumentumot. Az egyikre rá van írva: önvallomás. Ez bevilágító írás. De a többiben is találhat Zs. Bátyám olyat, ami esetleg tervének megfelel. Szerintem Apám célja nem ment teljesen kátyúba. Ő előkészítő, vezető, pedagógusi sorsra született. (De) Népi vitaiizmusa nem engedte (mégse) a polgári keretek közt, a polgári séma közt megmerevedni, holott ő sok mindent elkövetett, hogy azonosítsa magát a középosztály helyesírásával Helyesírási szigor és népi vitalitás: a kettő ütközött Apámban. „Egye meg a fene..." — ezt a nagyapai és szépapai vezérmotívumot ott őrizte alkata mélyén... S ez a gulyás-vezérmotívum ki-kitört belőle... Őrajta is az a végzet teljesedett be, amelyet Zs. Bátyám Oláh G.-nál hangsúlyoz: a középosztály kasztjába a gulyás-kaszt „okve te tlenkedését" hozta...