Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Budapest, 1942. márc. 3.] Budapest, 1942. III. hó 3. este <l/2 7> fél hétkor. Édes apukám, itt írom a másik levelet. Mindkettő komoly, de mit csináljak, nem lehet mindig viccelni. A levele nagyon szép és komoly, gondolkoztam rajta egész nap. Arra lyukadtam ki, hogy nem tetszik nekem ez a Bay Zoltán-ügy, mert akkor apuka csak nincs megmentve azzal a háromszáz pengővel. Mert ugyanakkor apukának nagyon sokat kell dolgozni ingyen, mert a Kelet Népe megeszi, abból apuka nem lát egy fillért sem, és nem is fog látni, amíg ez a háború tar[t], legalábbis így gondolom. Hirdetésekre nem nagyon lehet számítani, mert mit hirdessenek, még azt is eldugják, ami van, nemhogy még hirdessék. Én is kíváncsi vagyok Baternayra, szétküldtem hatvan mutatványszámot is, mind filmeseknek. Legjobbnak találnám Gombosnak eladni a lapot, mert ha csak ötezer pengőt is kap érte, akkor is jó. Legalább kifizeti az adósságának egy részét, sokkal jobban tudna pihenni, és szabadabban tudna dolgozni is, és ami pénzt keres, az mind megmaradna apukának, nem kellene a Kelet Népébe ölni — éppen olyan, mintha a Dunába dobná, és elúszik. Muharay Elemérhez nem tudok szólni semmit, mert nem is tudom, hogy mit beszéltek, és nem is tudjuk, hogy tényleg kik azok az egyének, akik a lapot át akarják venni. Egyelőre meg akarom látni, hogy mit tud ez a Batemay. Ha ez tud a filmesektől hozni legalább hatszáz pengőt <hozni) egy hónapban, akkor nem lesz semmi baj, mert a másik részit meghozzuk mi valahonnan. Na, szépen becsapott bennünket Püski is, nem hozott az egy előfizetőt sem a száz lapból, talán még ott van nála, nem is osztotta széjjel. Nem törődik az emberrel senki, mindenki a maga hasznára dolgozik. Nekünk is azt kell csinálni, ahogy a legjobb lesz, szóval, a legjobb megoldást kell keresni. Budayval beszéltem, és nagyon kedves volt. Le fogja közölni a cikket, csak tessék minél előbb küldeni a képeket is, és a felolvasását is, legalább csütörtökön reggel legyen itt nálam, hogy én azt el tudjam neki küldeni. [M]a beszéltem Virággal is, az is nagyon kedves vol[t], és azt mondotta, hogy majd gondoskodik fedélről. Azt hiszem, hogy Munkácsytól hoz majd valamit. Lekszi még mindig beteg, még ágyban kell neki lenni legalább egy hétig. Igazán sajnálom azt a szegény embert, azt lehet mondani, hogy mindig beteg, de talán majd a tavasz meghozza az ő egészségét is. A Színpadi Szerzők befizették már a Belvárosiba a rádióhonoráriumot, de ellenben éppen most akarták átutalni a vidéki jogdíjakat, és én kaptam meg, 110 P. Éppen elég volt, mindjárt ki tudtam fizetni Ibolyát, és a Jóskának is oda tudtam adni a vonatköltséget és az autóbuszköltségét, az összesen 30 P. így aztán nem maradt a pénzből semmi. Gyöngyiek jól vannak, csókolják <apukáékat> apukát. Mindenki örül annak, hogy apuka elment pihenni, csak legalább jobban legyen. Én örülnék annak a legjobban, igyekszem is mindent a legjobban elintézni, hogy apukána[k] ne legyen semmi gondja. Arra kérem apukát, hogy jól tessék átgondolni a Kelet Népe sorsát. Úgy tessék csinálni, ahogyan a legjobban tetszik látni, és apukának a legkevesebb gondja legyen vele. Mert ha ettől megszabadul, meg is gyógyul egyúttal, mert nem más okozta a betegségét, csak