Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Nagyon kedvesek voltak, elvittek sétálni, azt mondták, hogy nekem csak az kell, igazuk is volt, mert egész jól vagyok már ma. Megtanított a Batemay römizni, most már egészen jól tudok, úgy örültem neki. Nem csináltunk mást, mint ettünk, ittunk és sétáltunk meg kártyáztunk és rádiót hallgattunk. Este pedig együtt aludtak az ebédlőben és é[n] meg a kis Imikével. Nagyon megszerették a fiúk, és nagyon csodálkoztak rajta, nem hitték el, hogy az én fiam. Azt mondták, lehet, hogy szereztem valahonnan, de nem tőlem van. Úgy híztam, hogy nem nézek ki annyinak, hogy egy hétéves fiam lehetne. Kifizettem az összes honoráriumokat, csak Márkus Istvánnak nem tudom a címét, és annak nem tudtam elküldeni, de majd csak meglesz valahogy. Nagyon idegesít a telefon, mert az igazgató már szólt, hogy mi lesz a telefonnal, és én mondtam neki, hogy minden nap hozhatják, csak az[t] nem tudom, hogy mikor. Nem jut eszembe, hogy milyen Miska bácsi is, akihez be kellen[e] mennem, már bementem volna, ha tudnám, de nem tudom. Majd nagyon szépen kérem apukámat, hogy legyen szíves nekem megírni, mert azt tudom, hogy felírtam valahova, lehet, hogy meg is találom, de nem tudom, mikor, és ez pedig sürgős. Nem szeretném azt a szégyent megérni, hogy kikapcsolják a telefont. Ha megkapom a pénzt az IBUSZ-tól, akkor nem kell nekem pénz. De nem szeretem Ibolyát sem várakoztatni, mert tudom, hogy neki szü[k]sége van a pénzre, hiszen csak — azt lehet mondani — ő keres, de talán holnap megkapom. Ha nem, akkor kénytelen vagyok azt a csekket beváltani, amit nekem adott apuka, de nem akarom, csak a legvégső esetbe[n], mert ha nem muszáj, akkor nem váltom be. Most mást nem írok, édes apukám, mert nagyon fáradt vagyok, és itt van a Batemay, és akar valamit még mondani, mielőtt hazamegyek. Moziknak is akar írni, nagy reklámot akar a lapnak csinálni. Ha ez sem sikerül, apuka, akkor aztán igazán nagyon elkeseredek, mert aztán akkor tényleg azt látom, hogy dolog van, de értelme nincs. Tessék nagyon vigyázni magára, majd holnap jövök a leszámolásokkal, vagyis a további leszámolásokkal. Sok csók édes apukának Erzsike Budapest, 1942. III. hó 2-án 644. MÓRICZ ERZSÉBET - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Budapest, 1942. márc. 3.] Budapest, 1942. III. hó 3-án. Este 6 órakor Édes jó apukám! Megkaptam a levelet, reggel már itt volt, amikor bejöttem háromnegyed kilenckor. Mondja, apuka, megérek apukának 80 fillért? Nagyon szép apukának a levele, igazán olyan boldog vagyok, hogy ki sem mondhatom. Szinte jól éreztem magamat, amikor olvastam a levelet és utána is, mert úgy éreztem, hogy apukával beszélek és nem a kertésszel — aki nagyon szemtelen. Például máma nem is köszönt, amikor látta, hogy jövök el. Úgy csinál, hogy este, amikor hazamegyek, akkor már lefekszik, és reggel még csak éppenhogy felkel. Nem szeret az dolgozni, azt látom