Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Persze, mi lenne, ha még elsejéig sem kapok lábr[a], Gáborról mindenesetre megírom, amit akarok, csak nagyon félek, hogy ne örüljön neki: azt is nekem, magamnak kellene behízelegni az ő konok s még keletibb szívébe... Majd meglátjuk. Ma itt süt a nap. A rádió nagy tavaszt hirdetett ma délelőtt. Szervusztok, ölellek L., 1942. II. 19. 634. MÓRICZ ERZSÉBET - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Budapest, 1942. febr. 19.] Édes apukám, Németh László azt kérdezi, hogy lehetne-e négyoldalas az ő regénye és sűrűbb, mert ha nem lesz eltéve a szedés, akkor lehet kisebb betűkkel is szedni, és akkor legalább mindig egy fejezetet tudna leadni egyszerre, ő pénteken ideadja nekem a kéziratot. Édes apukám, hacsak nem nagyon jól érzi magát, akkor ne tessék bejönni, semmi értelme nincsen neki. A Bábszínházban holnap lesz a bemutató, meghívónk van. Mást nem írok, tessék magára vigyázni. Sokszor csókolja kislánya Budapest, 1942. II. hó 19. Erzsike Kárpát-film adott egy negyedoldalas hirdetést. A kéziratokat a Jóskának tessék odaadni, majd ő behozza, és üzenetet is tessék szíves küldeni, valami ennivalót is. Csók: Erzsi 635. MÓRICZ ZSIGMOND - ERDEI FERENCNEK [Leányfalu, 1942. febr. 20.] Kedves Ferenc, Veres Péter arról értesít nagy kedélyesen, hogy a neked írott levelemet ő kapta meg, kb. egy hónappal ezelőtt. Ebből viszont az következik, hogy a n[e]ki írott levelemfejt te kaptad ugyanazon a napon és órában s asztalon. És te sem értesítettél erről. Egyáltalán nem tudom, vétettem én neked valamit, hogy egy egész éven át teljesen elhanyagoltál, mintha nem is léteznék? Márkus István, akit te jobban ismersz, mint én, szerencsére betévedt a múlt héten hozzám, s egy igen jól megíroftt] cikkben azt a kérdést vetette fel, amit tőletek kértem akkor, hogy mi történik a falukutatókkal? Cikke a márc. l[-jei] számban megjelenik, s arra aztán igazán kérlek benneteket, hogy reflektáljatok, mert tűrhetetlen, hogy országos gúnykacajba fojtsák a Gogolakok neveteket és munkátokat. Már ott tartunk, hogy a kolozsvári ifjak nyugodtan írják le, hogy a falukutatók elgennyesítették a sebet: azzal, hogy regényt csináltak a nép szenvedéséből, hozzászoktatták az országot, hogy ez valami, ami van, s ami mellett még egészen jól lehet megélni.