Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Budapest, 1942. jan. 19.] Mélyen tisztelt Móricz Zsigmond! Igen nagy zavarban vagyok most, hogy kénytelen vagyok írásban fordulni önhöz. Ugyanis a társadalmi formákkal hadilábon állok, tehát nem tudom azt, hogy hangom mikor lépi túl az illő tisztelet határát, vagy esetleg mikor válik bizalmas színezetűvé. Kérem tehát, ne tegye bírálat tárgyává a formát. Különben is mondanivalóm oly hétköznapian közönséges, hogy ezért majdnem kár ebbe a fonák helyzetbe hoznom magam. A Kelet Népe január 15-i számában, a Medgyessy Ferencnek szóló szerkesztői üzenetekben közű ön, hogy keressem fel. Hát igen. Megtettem volna ezt már régen, csak azt nem tudom, hogy hol és mikor található ön. Kérem tehát, szíveskedjék valamilyen formában tudatni velem, hogy merre induljak el, ha önhöz akarok jutni. Végül engedje meg nekem — habár különösnek találja —, hogy a Kelet Népe példányainak valamelyikében megjelent Találkozásom Babits Mihállyal a Garda-tónál c. tanulmányához gratuláljak. A cikkel kapcsolatban nem a tökéletesen megrajzolt torzkép volt az, ami megkapott, hanem az Ön művészetszemléletének részletes és teljes közzéadása. Ez utóbbi minden művészt rendkívül érdekel, fejezze ki magát bármilyen műformában. De különösen a képzőművészekből öl ki majd bizonyára sok ál-hivatásérzést vagyis pózt. No, de azt hiszem, hogy első alkalomra kissé túl sokat beszéltem. Kérem tehát, szíveskedjék velem közölni, hogy hol kereshetem önt fel. Minden jót kívánva köszöntöm tisztelő híve Karay Gyula Budapest, 1941. január 19. 612. VERES PÉTER - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Balmazújváros, 1942. jan. 20.] Kedves Zsiga bátyánk! Úgy jártál, mint a Jókai regényhősnője, aki a Garanvölgyinek írt levelet az Ankerschmidt borítékjába tette. Az Erdei Ferinek szóló levelet nekem küldted el. írj neki sürgősen másikat, mert én már amikor a lap megérkezett, megírtam a cikkemet, amit, íme, itt küldök. Remélem, hasznos lesz, mert látom, hogy mennyire nem értik egymást, tanulók és tanítók. Jó munkát és mindig új-új ötletet Péter Bújváros, 1942. jan. 20. Ez bizony egy kicsit hosszú egy hozzászólásnak, de úgy hiszem, a dolog mélyén kaparászik.