Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

590. MÓRICZ ZSIGMOND - BERÉNYI IMRÉNEK [Budapest, 1942. jan. 1.] „Mikor először jelent meg a szerk. asztalon a felhívás, hogy az olvasók közöljék gondolataikat, az egyszeri színigazgató jutott eszembe, aki avval fenyegette meg a csaholó kritikusokat, hogy ha el nem hallgatnak, előadatja hozzá beküldött darabjaikat. Most már látom, hogy célod érdekében mindenki hozzászólását várod. Ha nem vigyáznál, nagyobb terjedelmű lenne a szerk. asztal, mint maga a lap..." „Én akkor kerültem, 17 éves koromban Kolozsvárra (ma 70 éves vagyok), mikor a Nemes vér alakjai még ott mozogtak. Végzetem mindig az volt, hogy a paraszt és a gróffal éltem, a középosztályt így jóformán azt se tudtam, ma sem igen, hogy létezik. A Fadgyas—Komáromi ügyvédnek még én főztem azt a medicinát, ami átsegítette a másik világba. A hír megvolt, hogy gazdag ez a Komáromi—Fadgyas, de a hír, mint mindig, hióbhír volt. Igaz, hogy a mágnások kölcsönüzleteiről fantasztikus dolgokat tudtam meg; a legkőszívűbb zsidóból, örményből úgy fejték a pénzt, mint Mózes a sziklából a vizet. A KomáromiFadgyas is valószínűleg váltókat örökölt az apjától, mik a grófi aláírásoktól értéküket vesztették... Miután én magamat mint diák megosztottam Kolozsvár és Budapest közt — ha Pesten volt büdös a levegő, Kolozsvárra mentem s viszont (vizsgazavarok!) —, hamar rájöttem, hogy Erdély hegyei miatt ott szűk a horizont, így végleg otthagytam, nem is gondolva arra, hogy e földnek hitelbe kivasalt grófjai oly szörnyű veszélyt idézhetnek még elő valaha M.-on. Bethlen, Teleki, Gratz G., Hegedűs L. stb. már akkor nagy sereg zs. újságíró haddal dolgoztak..." Rendkívül érdekelne és fontos volna, ha erre a korra és világra vonatkozó emlékeidet összeírnád. Sohase fogjuk megérteni a magyar sors fordulását, ha a Szász Domokosok korát pontosan meg nem ismerjük. Tolnai Lajos ennek az átalakuló világnak kezdeti képét adja, lényegét, az abszolutizmusból kibontakozó liberális magyar kort égeti ki. Tolnai után alig van letakart kérdés, legfeljebb ő maga. őt viszont az a világ sikkasztotta el, amelyik már a nyomát gereblyélte le oly gondosan. Balassi Menyhárt barátom, aki valójában jól választotta álnevét — az ős is könnyed s élvezetes csevegő —, azt mondja, hogy az utolsó generációban minden tíz évben felfedezték Tolnait. Ez azt jelenti, hogy halála óta háromszor. A felfedezés azt jelenti, hogy minden tíz évben feljajdult egy fiatal esztétikus, hogy hova lett Tolnai Lajos? „Már csak a megszenesedett csontja áll ki a mészfertőtlenítés alól." Én most Tolnait, ha isten éltet, át fogom adni egész zordon pompájában s vegyi hatásával a magyar irodalomnak. A Nemes vérnek csak fele jelent meg a Kelet Népében. A másik felét csak a könyvforma bírja el. De Ti, [Címzés:] Nagyságos Móricz Zsigmond író úrnak Budapest Eötvös utca 12.