Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

lusgazdák — a hasihagymáz kórokozóinak ürítői — részben tanyán laknak. Nehéz dolog az ilyennek elállni, helyet kapni, mert a gazda tudja, hogy polgármesteri véghatározattal kötelezzük ilyen esetben megfelelő árnyékszék készítésére és annak állandó karbantartására, így is megtörtént két évben egymás után, hogy egy analfabéta bacilusgazda cselédasszonytól indultak ki a megbetegedések, összeszólalkozott a másik cselédaszszonnyal, és bosszúból emennek ablaka alá járt, noha kifogástalan illemhely volt készítve számára, és számos alkalommal kioktattuk állapotának mibenlétéről. Négy megbetegedés és két haláleset lett ennek az összeszólalkozásnak a következménye.) A tanyai iskoláztatást — szerintem — mégis helytelen városi internátusokkal oldani meg. Most már nyolcéves az iskolai kötelezettség. Ha erre az időre kivesszük a gyereket a családi körből, és egészen más körülmények közé helyezzük — feltétlenül kedvezőbb körülmények közé, mint az otthoni -, sohasem fogja az a gyerek odahaza magát jól érezni, felbomlik a családi közösség. Elillan az együvé tartozandóság érzete. A gyerek megszereti a várost, elszokik a földtől. Inkább marad városi proletár, mint földmívelő. Ki fogja akkor fejlesztendő mezőgazdaságunkhoz a munkáskezet szolgáltatni? Ez nem elméleti megállapítás. A háború utáni házhelyosztások után és azóta is látom, hogy inkább itthon kínlódik egyedül a takarás, kapálás és némi napszám hasznára utalva a mezőgazdasági proletár, mintsem hogy szolgatanyásnak beállana, ahol lakása és kosztja (a konvencióval) jól, ruházkodása és gyermekeinek eltartása jobban biztosítva volna, mint idehaza. Szerintem nem városi internátus kell a tanyai gyermekeknek, hanem (megint az örök nóta) utakkal bekapcsolni a tanyákat a városok vérkeringésébe. A dánok és finnek is tanyán laknak, s úgy láttam, ott minden igényüket ki tudják elégíteni, mert útjaik és tanyai kisvasútjaik vannak. Az utakat az állam, a kisvasútokat ők maguk építették sző vetkezeti ahpon. A trágyagondozást viszont — egy rendelettel és annak szigorú végrehajtásával — az utak kiépítése előtt is meg lehetne egyetemlegesen valósítani. Kedves Zsiga Bátyám, megmondhatnád, hogy miért nem csinálják meg. A termésátlagot megjavítaná, a légyszaporodást is megszüntetné. Ne vedd rossz néven, hogy ennyit írtam, csak kérlek, folytasd ezt a néma és eredményes munkát. [ ] [ejredmény eddig: majdnem a nullával egyenlő. A Te szavad messzire hallatszik, s az orvosi felelősség említésével felbátorítottál, hogy megint elfújjam a magamét. Nagyon szeretnék Veled ezekről beszélgetni. Munkám elé tornyosuló és mesterségesen tornyosított akadályokról szintén. Ha volna időd, és egészségi állapotod megengedi, látogass meg Karcagon! Mindig nagyon szívesen látlak. Addig maradsz nálam, míg jól érzed magad. Szegény Györffy Pista mindig bejelentetlenül jött, és úgy ment el, ha már másfelé kívánkozott. Ha jössz — szeretettel várunk -, légy e tekintetben is a Györffy István szellemének letéteményese <is>. Ha Pestre megyek - s mivel a fiam ludovikás, havonta meg szoktuk odafenn látogatni —, s nincsen ellenedre, én is meglátogatlak. írásaimmal is meglátogatnálak, ha nem terhellek vele. Már félek azonban. A baranya-háromszögi tapasztalataimról, melyek az egykekérdéssel és magzatelhajtással kapcsolatban sok közhellyé vált mendemondát tapasztalati, sőt kísérleti tényekkel cáfoltak meg, írtam tanulmányt (egész monográfiára való adatom van) — de nem tudtam sehol elhelyezni. Annyi mindent írtak már Bara-