Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Budapest, 1941. dec. 2.] Bp., 941. dec. 2. Kedves Zsiga Bácsi ! Rejtett izgalommal olvasom a bankok elleni kifakadásait. Nem értem azonban, miért gondolja azt, hogy a bank „altruista intézmény"? A bank is csak emberek, önző természetű emberek összeállása, tehát nagyban végzi önző munkáját. Legfeljebb az állat önzése fejeződik be ott, hogy a napi ennivalón kívül nem akar még többet összegyűjteni a többi elől (a hörcsögfélék kivételével). Dicsérjük a Postatakarékot? Talán valamivel jobb a többinél. Nekünk ékszerünk van benn, és erre kölcsönöz 5000 P-t évi 14 %-ra (költségekkel együtt), de egy kereskedő manap még kibírja ezt a kamatot, és hiszen a törvény sem védi a kereskedőt az uzsora ellen. Vissza kell térnem arra is, hogy miért nem akartam én a múltkoriban beszélgetni ezekről a bank-dolgokról. Szó sincs arról, hogy félnék, tartózkodnék vagy hasonló. De nekem ez annyira saját ügyem, amiért megszenvedtem, véremet vesztettem, hogy — bocsássa meg, de egy napon magam szeretném majd talán megírni. Ha kibeszélem, akkor soha nem lesz belőle semmi. Boldog volnék azonban, ha Zsiga bácsi megtisztel azzal, hogy beszélget velem erről, legfeljebb elhallgatom, amit magam tapasztaltam. Mindezt azért írom, mert csatoltan küldök egy könyvet. Ez csak pletyka, amit egy svihák írt lapjában, aszerint erősen vagy gyöngén, amint éppen sikerült megvágni az illető urakat. Mégis hiszem, hogy ez az ember sok mindent látott, és a könyvből talán ki lehet hámozni egyet-mást Weisz Fülöp és Társai közgazdasági tevékenységéről. A könyvet visszakérve mély tisztelettel üdvözli Zeke Zoltán 571. TOMPA LÁSZLÓ - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Székelyudvarhely, 1941. dec. 3.] Kedves Zsigám! Balogh Edgárnak valami titokzatos, varázsvessző hatású intézkedése folytán a Kelet Népe megindult és jár nekem rendesen, sőt megküldette a lapot az év elején kelt számoktól kezdve visszamenőleg is. Érdemtelen lévén egyelőre: némi restelkedéssel nyugodtam ebbe bele, de mégis belenyugodtam, minthogy, sajnos, reális mellékkörülmények is segítettek - egyelőre - ebben a belenyugvásomban. De most már, hogy így van, hogy a kart megkaphattam: azt szeretném, ha a kisujj se hiányoznék. Márpedig hiányzik, hiányzik kettő is: a folyóirat f. évi 10. és 11. száma, amiket, véletlenül-e, postai elkezelés miatt-e, nem kaptam volt meg. Nagyon kérlek tahát, ha teheted, szólj valakinek — aki illetékes —, küldje meg nekem ezeket a hiányzó számokat. Meggyűjtöm