Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

„ez a jöttment horda, akik[!] innen is, onnan is a lopás veszélye elől menekülve keresett szállást!" Az erdélyi írók és írásuk megtette az útját Magyarország felé 22 év alatt. Sok újat és mondanivalót kiadott innen az anyaországban élő és sínylődő, kisebbségi sorban kínlódó, újat akaró szellemnek. Ma már megváltozott a helyzet. Nektek kell idejönni, és a hirtelen beállt változásnak kitett lelkeket megmentem. Neked kell, Zsiga, idejöjjek de csak a néphez és egyenesen hozzá. Én megmutatom az utat, ami hozzájuk vezet, megmutatom a fészek legbelső meleg vackát, ami számodra is újat, új életet nyithat meg." Erre mit feleljek? Kötöz már engem is az öregség sűrű szálaival. S minél többet lát a magasból az ember, annál elérhetetlenebb, öregnek a hold után nyúlkálni éppen olyan, mint a gyermekkéznek. De nektek, akik erre vagytok híjva[!] s kötelezve, fiatalok, erdélyiek, bácskaiak, felvidéki hegyek fiai: mindig segítségetekre leszek, jó szóval és jó tettel. 526. MÓRICZ ZSIGMOND - TAUSZIG MÁRIÁNAK [Budapest, 1941. nov. 1.] Kedves Mária, levelének folyamán maga is rájött, hogy „ma mindenesetre jobb róla hallgatni". Oláh Gábor is azt írja, hogy „kisebb írásaidon meglátszik az idegkimerültséged, Zsiga". Ma a szedés különös szövőszék, sokszor semmiképpen se jön ki az eredeti minta. Mintha idegen mesterek szólnának bele. Sokszor ez az idegkimerült szöveg magyarázata. 527. BALOGH EDGÁR - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Kolozsvár, 1941. nov. 1.] K.,41.XL 1. Kedves Zsiga Bátyám, három hónapos katonai szolgálatomról, a dési tartalékos tiszti átképző tanfolyamról már egy hete, hogy hazaérkeztem. Itthoni dolgaimat elrendeztem, s ma végre nyugtom van, írhatok. A Kelet Népét Désen is állandóan olvastam, így a kapcsolat tulajdonképpen nem is szakadt meg. Három hét múlva megint be kell vonulnom egy hónapra, úgyhogy végleg szabad csak karácsonyra leszek, a most rendelkezésemre álló hetekben azonban megint megpróbálok a Kelet Népe hasznára lenni. Bánt és sajnálom, hogy a tavaszi és nyári előkészítés után éppen ősszel voltam távol, s így a lapnak Erdélyhez fűzött reményeit magam részéről nem válthattam valóra. Távollétemben még a kolozsvári szervezés is szünetelt. E levéllel egyidejűleg írtam Jócsik Lajcsinak is, és általa újból kapcsolatba léptem a kiadóhivatallal. E percben ugyan