Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Kolozsvár, 1941. okt. 31.] 1941. okt. 31. Kedves jó Zsiga bácsi! Pár heti szabadságon voltam. Szegény Reményik Sándor temetésére jöttem haza. így hívták fel a figyelmemet a Kelet Népében írt szerkesztői üzenetedre. Bevallom, a do­log kissé titokzatos lett számomra, hiszen pár napra rá, hogy a Kuncz-cikket Tőled megkaptam, meg is jelent az a Helikonban, amelynek példányát a szokott módon mindjárt el is küldöttek címedre. Sőt, a honoráriumát is azonnal elküldettem utasítá­sod szerint a kapott postabefizetési lapon a Kelet Népének. így kívántad Te. Szerkesz­tői izenetedből azt lehet kivenni, hogy Te minderről nem tudsz, s az irántad való nagy figyelmetlenség olvasható ki belőle. Pedig Veled szemben ennek igazán nem szabad részünkről megtörténnie. Függetlenül most már attól, hogy hova tűnt el a Helikon il­lető példánya, küldetek címedre belőle két példányt, és nagyon kérlek, nézz utána, hogy mi történt a Kelet Népéhez küldött szerény honoráriummal. Most pedig sok munkád között engedd meg, hogy felújítsam kedves ígéretedet, a­melyet azóta is mindig számon tartok, hogy a Bánffy regényéről írsz a Helikonnak. Ezt nemcsak én, de Bánffy is nagyon várja, akinek elárultam regényéről való vélemé­nyedet, s hogy ezt meg is fogod nekünk írni. Ezzel kapcsolatban jut eszembe, hogy én is rég készülök megírni Rózsa Sándorról szóló cikkemet. Bevallom, hogy a róla eddig megjelent cikkek nem nagyon elégítettek ki. A mai irodalmi emberek szemszöge általában meglehetősen szűk az ilyen művek igazi meglátására. Persze nem akarom azt mondani ezzel, hogy no, már most jövőken, és megvilágosítom az elméket, de talán meg tudom majd írni azt, hogy mennyire szere­tem új nagy regényedet. Látom a hirdetésekből, hogy azóta újabb könyved is jelent meg. Nem, írtál semmit arról a fiatalemberről, akit Hozzád küldöttem. Én úgy gondol­tam, örülni fogsz neki. S én igazán jót akartam tenni nemcsak vele, hanem veled is. Hiszen tudom, hogy elég anyagi áldozatot hozol irodalmi lapodra. Mi történt az ügy­ben? Gondolom, ő elmondta, hogyan tereltem Rád a szót. Mért nem sikerült vele meg­állapodni? Vagy még nem zárult le a megbeszélés közöttetek? De nem tartom fenn tovább is drága idődet. Csupán kérlek, hogy e levelemre vála­szolj, és nyugtass meg, hogy nem voltam figyelmetlen irányodban. Nagy szeretettel és tisztelettel üdvözöl: Kovács Laci

Next

/
Oldalképek
Tartalom