Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Még erről pontosan értesítelek. Fáradt a fejem, nekem is kellene már egy kicsit pihenni, de hogy? Nem lehet. Csókollak benneteket. Imikét is bevisszük Szolnokra néhány napra, de mondd meg neki előre, hogy engedelmes legyen, s mikor vissza kell menni, sírás nélkül menjen majd vissza, másképp nem is hozom be Szolnokra. Már ő nagy fiú, megérti, hogy hogy kell viselnie magát. Majd megbeszéljük a sorsát is. A vasárnap szép volt, senki se volt idegen, csak család. Lekszi, Virág s a két gyerek, Bandi, Gyöngyi s Balázs, Béla és Lili, Miklós bácsi és Lívia néni, Pallaghy Kálmán és családja. Tizennégyen ültünk az asztalnál. Én folyton alszom. Csókollak, fiam. Nemsokára viszontlátásra 1941. július 3. Apó A csirkéknek megint végük. Rájött a fosás, egyre-másra hullanak el, már ötven sincs. Tavaly megfogadtuk, hogy nem hozatunk többet. A kotlós aljából egy sem hiányzik. Most az a tyúk, amelyik először kotlott, újra leült, s megint van alatta tojás. Ez nagyon hűséges, a többi nem akar kotlani. Nem veszek én disznót sem. Talán készen tudunk majd venni. A lovat is el akarom adni. Az árát majd félretesszük. Egyelőre Kálmánnal még nem tudunk megegyezni azon, hogy mit fizessen. 650 P-ért odaadom, alább nem. Ennyibe van nekem. No, csókollak. Jócsik Lajos jött ki a menyasszonyával. Tudod, ki, a Kelet Népe szerkesztője. Most én már nem is törődöm a lappal, ő csinálja. Csókollak, fiam 437. KÁLLAY MIKLÓS - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Budapest, 1941. júl. 5.] Budapest, 1941. július 5. Kedves Zsigám! Itt küldöm a Kodolányi-Erdős-ügyben a megbeszélt cikket. Igyekeztem úgy megírni, hogy a bíróság miatt a cenzúra ne találjon benne hibát. Egy kicsit sietve kapartam le, közben folytonosan zavartak is, de ha valami hiba becsúszott, majd a kefelevonatban kijavíthatjuk. Szívélyesen üdvözöl igaz híved Kállay Miklós