Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Szíves barátsággal ölel Kolozsvár, 1941. június 10. Központi Szálloda. Itt maradok egy hétig, s talán egész 22-ig, amikor rádió helyszíni közvetítésem lesz. 424. MÓRICZ ZSIGMOND - MÓRICZ ERZSÉBETNEK [Kolozsvár, 1941. jún. 10.] kedden reggel, 1941. június 10. Édes kis fiam, május 27. óta semmiféle levelet sem kaptam tőled. Csíkszeredán sem, mert mikor ott jártam, még nem volt ott. így meg voltam nyugodva, hogy tizedikéig mindent rendbe tettem neked. Tegnap, illetve vasárnap értem vissza falvakról Marosvásárhelyre, ahova már visszaküldtekf! ] oda számomra egy leveledet, amelyben panaszkodsz, hogy 200 pengő nem elég stb., s hívjalak fel. Vasárnap délben kétszer is hívtalak, 1 órakor, aztán 3-kor, s nem felelt a telefon. Egyáltalán, példátlan pech, hogy még eddig sose tudtalak telefonon eltalálni, pedig biztos, hogy te meg sok időt töltöttél el avval, hogy vártad koronként a telefont. Még Anna néni se jelentkezett. Az éjjel felhívtam Virágot, s tőle hallom, hogy az Athenaeummal valami baj van. Nem fizettek? Már táviratoztam nekik, s most írok levelet. Ez olyan borzasztó baj, amire nem számítottam. Szerencsére hétfőn reggel küldtem neked száz pengőt táviratilag. Remélem, azt aznap meg is kaptad, ha otthon voltál. Gondoltam, az eladási pénzekből majd kipótolod, ami a 450 P-hez még kell. Ne idegeskedj, s ne haragudj: semmiért se szabad az embernek rontani magát. Szombatig mindent elintézek. De ahogy ezt a levelet megkapod, rögtön írj meg aprólékosan mindent! Címem : Kolozsvár, Központi Szálloda. Ezt most azoni ,1 meg is táviratozom neked. Tulajdonképp semmi írnivalóm más. Egészségem megvan, csak olyan keményeket kakálok, hogy majd megrepedek. De nem merek hashajtót venni. Ellenben rendkívül óvatos vagyok evésben, ivásban. Nincs is eddig semmi baj. Az este puliszkát vacsoráltam, nagyon jó volt. Ma még nem reggeliztem, most mennem kell könyveket árulni. Amerre megyek, csak úgy csődül utánam a nép. Persze, itt ilyet nem láttak, pesti írót. Mindenütt tudják, ki vagyok, s mindenki azt hiszi, én vagyok az indiai nábob. Már olyan gazdagnak néznek, hogy nem is várnak tőlem borravalót. Az igen gazdag ember nem ad. Hát vége a farsangnak? Te már nem árulsz? Mindent eladtál? Hüj, micsoda összeggel tartozom én neked! No, megadom kamatostól. Csak egy kis várakozást! Képzeld, száz pengővel több pénzem van, mint amennyivel elindultam hazulról. Megfiaztak útközben a pénzecskék. Most csókollak, fiam, légy víg, egyél, igyál, jól aludjál, senki se háborgat. Nekem itt kell maradni 22-ig, mert akkor rádióelőadás lesz innen, s én azért 200 P-t kapok, ami jó lesz neked. 282