Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

36. ZUGLIGETI-PINTÉR JÓZSEF - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Budapest, 1940. jan. 2.] Kedves Zsiga bátyám! örömmel olvastam a Kelet Népe legutóbbi számában: Hagyd a politikát: építkezz! című cikkedet. Igazad van! Nemzeti művelődésünk olyan eldologiasodásának vagyunk tanúi, hogy az minden jobb érzésű, valamennyire is művelt embert megdöbbent. Itt tenni kell végre valamit! Mégpedig azoknak, akiknek a szavára, intelmeire sokan hallgatnak. Veres Péter barátommal - aki egy időben itt Pesten nálam lakott - szintén ezen a kérdésen vesztünk össze. Nem tudtam ugyanis osztani azt a felfogását, hogy az írónak is, akárcsak a politikusnak, azonosulásra kell törekednie. Szerintem a gondolkodó ember még a kollektív társadalomban sem lehet más, mint individualista, aki a saját fejével gondolkodik, és meglát olyan dolgokat is, amelyek mellett mások közömbösen mennek el. Egyébként súlyosan elítélem a világnézeti szempontoknak íróink által sokszor fölöslegesen való hangoztatását. Maholnap sok ember nem is törődik a saját erkölcsi énjével, mert a pártjára vagy jobb esetben az egyházára bízza, hogy az erkölcsi színvonalat helyette képviselje. Ez a kor, illetve kórtünet okozza aztán, hogy az emberek, az írók is, csodavárókká lesznek, s nem vehetők rá, hogy komoly építő munkát végezzenek, vagy abban részt vegyenek. Visszaszerezni az alkotó munka megbecsülését - ez ma a legnagyobb és legnemesebb nemzeti feladat - , mert alkotó munka nélkül egy népnek sem lehet jövője. Meg kell vallanunk azonban, hogy az alkotó munka miként való folytatása körül is bajok vannak. Mi, dolgozó emberek ugyanis idegenkedünk a „Szellemi honvédelem" Pethő Sándorék által oly sokra tartott irányelveitől, mert a turáni úr eszményképét nem fogadhatjuk el. Ismerjük középosztályunk erényeit és hibáit. Társadalmi szelekció, középosztályunknak tehetséges, friss, népi, értékes egyéniségekkel való szaporítása által lehet csak a magyarság jövőjét előbbre vinni. Tisztelet a kivételnek, de gondolattunyaság és a humanista műveltség hiánya inkább jellemzi a turáni úr típusát, mint azok a tulajdonságok, amelyeket például Pethő Sándor <is> tart jellemzőnek (tart). Saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy más az, ha valaki csak a nép vezetője akar lenni, és más az, ha egyszersmind vezetője és gazdája is akar valaki lenni a népnek. Ahol ugyanis a népnek gazdái is akarnak lenni a vezetők, ott a bizantinizmus is burjánzik, mert a hízelgés és megalázkodás a társadalmi érvényesülés legbiztosabb módja lesz s mint ilyen társadalmi erénnyé, zsinórmértékké is magasztosul. Igaz ezzel szemben az, hogy igényes, önérzetes emberekkel vagy jobban mondva néppel sok baj van, mert az emberi dolgok kölcsönösségének szem előtt tartása kizárja a fölényes és kényelmes elintézését a társadalmi és emberi problémáknak. Szerintem mégis ezt a rögös utat kell minden gondolkodó magyarnak választania. Maradtam híved Zugligeti-Pintér József Budapest, 1940. jan. 2.