Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Május 13-án, kedden a reggeli gyorssal indulok, és délután kiszállok Nagyváradon. 14-én ugyanavval a vonattal megyek tovább Kolozsvárra, ahova tehát szerdán este érkezem. Az előadás 15-én lesz, azon hajlandó, kész vagyok rész[t] venni egy kb. háromnegyed órás előadással. Ennek a címe: Magyar sorskérdések. A műsor ezenkívül csak művészi számokból állhat. Az ellen nem tiltakozom, ha valaki rövid és komoly bevezetővel előkészít. Elfogadtam a 100 pengőt, amit felajánlottak. Ezt el kell fogadnom, mert kell. Különben a tervem az, hogy ha csak lehet, egy egész hónapot Erdélyben töltök. Már egyszer kiszakítom magamat az életemből, s megajándékozom egy ilyen nagy örömmel, hogy elkínlódok egy hónapot a Bethlen Gábor földjén. Jócsikkal már sokat beszéltünk. Most még nincs bent, de remélem, ma vagy holnap találkozunk egymással. Most nem írok semmi má[s]ról. Szeretettel várlak a vásárra. Remélem, addig ezt a kis levelet megkapod. Ölellek Bp., 1941. május 5. M. Zs. 369. KISS TAMÁS - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Váncsod, 1941. máj. 5.] Váncsod, 1941. május 5. Mélyen tisztelt Szerkesztő Uram, kedves Zsiga Bátyám! Gyermeki hálámat fejezem ki mindenekelőtt a K. N.-ben nekem szóló szíves üzenetéért. Nagy szükségem volt rá. Távol élek olyan köröktől, amik bizonyos problémáimban megsegíthetnének. Rettentően tartok és félek a mezei embereknél annyira jellemzi házivértörvényszéktől. Magyarságomon, hitemen kívül, semmiben sem szeretőbe elfogódott lenni. Az írás mesterségét pedig nagyon szeretem. Jelenleg, is van egy kérdésem, amellyel senkihez sem fordulhatok, csak egyedül önhöz, ki a Magvetőben gazdag példáját adta egy új szemléletnek. Tompa-tanulmánnyal foglalkozom, sok szál köt hozzá. Bizonyos véleményem kialakult már, tanulmányom egy részlete le is jött egy folyóiratban (Nyugat, 1940. dec), de éppen azt a szakaszt, melyben erről szó esett, kihúzta a szerkesztő. Tompából sok minden hiányzik. Egy-egy verséből, szinte mondhatnám, minden, annyi benne az idegen anyag. Az a kérdésem önhöz, kedves Zsiga Bátyám: mit nem mondott ki, amit mint népi származéknak, mint magyar költőnek ki kellett volna mondania. Mit várt volna Tompától az a kor, az örök magyarság. Szerette a népit! Vajon divatból? Mért tévedt el annyira regéiben? Egy pár mondat csak, amit kérek erre vonatkozóan, levél útján, kedves Zsiga Bátyámtól. A Magvető csak a Gólyát hozta, aminek bizonnyal sehonnét sem szabad hiányoznia.