Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

23. NAGY IMRE - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Sárrétudvari, 1939. dec. 26.] Kedves Főszerkesztő Úr! örömmel telt szívvel válaszolok kedves levelére, köszönöm a kedves megtisztelést, melyben engem részesített. Őszintén írom, hogy reám, a mező egyszerű, robotos gyermekére nagy örömöt hozott ez a levél. Hisz lélekben ott érzem magam együtt azokkal, akik az elhagyatott, porba roskadt magyar parasztság fölemelésén dolgoznak és fáradoznak. Én csak kicsiny porszem vagyok a zengő szelekben, <amelyek> amelyek új életet harsognak az alvó falvak felett. Új reménységet sugároznak a magyar könyvek, a kicsiny acéltoll villámló betűkkel írja a Jövőt az örökfehérségű pergamentekre. Én hiszem, hogy eljön az idő, lehet, nem is sokára, amikor a kútágas tövén a pásztorgyerek is olvashatja a Móricz Zsigmond, Szabó Pál, Veres Péter, Darvas József stb. magyar írók írásait. A mi harcunknak ez lesz a legszebb menete és a győzelem teljessége, ha a nép megismeri és olvashatja a véréből sarjadzott íróinak müvét, amelyből megismerheti a múltját, a jelenjét és nagyszerű történelmi hivatását. Sajnos még ott tartunk, hogy a parasztság nagy többségének hiányos az ismerete a magyar írókról. Itt, ahogy én látom, a mi falunkban is úgy van. Aki mégis olvasni szeret, ponyvaregényekbe, régi betyárhistóriákba temeti a lelkét, míg a tél tart. — Ezeket olcsón kapja, olcsón adja kiolvasásra oda az utcák mozgókönyvtára, melyet egy szegény sánta zsidó hordoz a hátán, egy kis lisztért, egy tojásért, van min eltölteni a telet. Az igazi, komoly magyar írók művei elé nagyon sok akadály gördül, míg eljut a néphez. Ezek ellen bátor harcot kell indítani. Vagyis már ez a harc megindult ugyan, és én hiszem, hogy eredményre fog vezetni. Én is boldogan és örömmel vállalom a harcot,és minden erőmet (ha kicsiny vagyok is) odafeszítem én is, hogy kitűzhessük győzelmi lobogónkat a magyar parasztság szellemi felemelkedése ormára. Ezen reménységgel a szívemben köszöntöm mint a Kelet Népe főszerkesztőjét, mint szellemi vezérünket, és kérem a jó Istent, hogy tartsa meg még hosszú ideig erőben, egészségben a számunkra, hogy világítson a lelke teljes világosságot a mélységes magyar éjszakába. Kedves Főszerkesztő Úr! Bocsásson meg, hogy verseimmel zavarom, de a levél mellékletében küldtem néhányat a Főszerkesztő Úrhoz, életem, sorsom vonaglik ezekben a kis, szürke rigmusokban, és szeretném, ha a Kelet Népében egy párat közölne belőle, és ezúton volna még egy kérésem, amelyet, ha lehetséges, Szabó Palival elintézhet... Beküldtem a Szabad Szóhoz egyszer Életem története című írásomat, ha lehetséges, közölje le a Kelet Népében. Nagyon örülnék... A Kelet Népének szeretnék olvasója lenni, de most nem tudom előfizetésemet rendezni, anyagi helyzetem miatt, mert bizony én nagyon szegény ember vagyok, de ha keresni tudok a tavaszon, a nyáron, beküldőm az előfizetést. Ismételten kérem a jó Isten áldását a Főszerkesztő Úrra, kívánok erőt, egészséget, sok boldogságot számára. Üdvözlöm Szabó Palit, a Kelet Népe összes munkatársait és a Főszerkesztő urat is kedves családjával együtt.