Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

tokban a magyar nyelv miként és miért kezdett érvényesülni. Szerettem volna küldetni címedre az értekezésből egy példányt, de Istványi most éppen katonai gyakorlatokra vonult be. Az Orsz. Levéltárba címzett leveledet azonban bizonyára továbbítanák hozzá, s meg vagyok győződve, hogy minden kívánságodat teljesítem fogja. Még egyszer elnézésedet kérve, kedves Bátyám, maradok őszintén tisztelő, igaz híved Mályusz Elemér Budapest VIII., Múzeum körút 6. Egyetem, Bölcsészeti Kar. 204. PETRUS ISTVÁN - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Orosháza, 1940. jún. 23.] Igen tisztelt Szerkesztő Úr! örömmel üdvözlöm azon alkalomból, hogy először keresem fel soraimmal mint a K. N. előfizetője, egyszerű, nincstelen munkásember, amit Darvas József földim, azt hiszem, nagyon jól tud. Én a K. N.[-t] közösen járatom, együtt [egy] szomszédos kisgazda-törpebirtokossal. Olyan értelemben, hogy az én címemen jön a lap, amelyet én Szabó—Féja idejében is járattam, de a múlt évben félbemaradt, mivel katonai szolgálaton voltam, és most, márciusban kapcsolódtam bele újra. Mióta ön átvette a lapot, azóta azok a számok megvannak D. J. jóvoltából, de most kérném megküldeni, ha lehet, a 940. V. 1 .—VI. 1. (2.) számot az Árvácska miatt, mert a társamé az elsejei számok, az enyém a 15-iek, de csak ha lehetséges, akkor, mert ő (a társ) az ő számait odaadja a helybeü gazdagkör részére, és így az köztulajdonná válik. Ismétlem, ha csak lehetséges, úgy kérem. Az előfizetésünk okt. 15-én jár le. A Magvetőt megkaptuk, az árát amihelyst tudjuk, beküldjük. A Rózsa Sándor c. új regényt én úgy szeretném megkapni, hogy a 15-i számok<at>ból II. pld.[-t] kapnék, aminek az ellenértékét, természetesen, megfizetném, ha így meg lehetne oldani. Azonkívül kb. szükséges lesz még egy pld. a Magvetőből, ha a könyvnapi áron megkapnánk a társam részére is. Eddigi soraim, ugye, csupa kérés-kérelem, de én úgy vagyok vele, inkább kérek valamit, amire érzem, hogy szükségem van, mint hogy hiányozzon, a tanulás, a fejlődés meg reánk fér, nem árt meg. Csodálattal adózunk önnek, k. főszerkesztő úr,azért a nagy mozgékonyságértés fáradhatatlanságért, amit értünk kifejt, amelyért csak köszönettel és hálával tartozunk, és legalább így honoráljuk, hátha így előbb megérik a vetés. Jóleső érzés azt olvasni a K. N.[-ben], hogy ön, k. Szerkesztő úr, hol itt, hol ott tart előadást éppen a mi sorsunkról, a magyar sorsról. Én felemlítem azt, és kérem, amennyiben ideje engedné és megteheti, nem lehetne-e egy irodalmi estet rendezni Orosházán, amit, azt hiszem, Darvas J. elő tudna készíteni. Egyébként személyes jó ismerősünk Bakó József tanító, aki tanító<ja> volt <négy év> a környékben 8 évig. Igen, mi komolyan gondolunk erre az estre, erről már jó idővel ezelőtt is szó volt, de tekintettel voltunk erre a mai rendkívüli viszonyokra, de ezt már megszokja az emberiség, ha izgul is egy kissé. Szeretettel köszönti fiatal ismeretlen barátja Petrus István 139