Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Most újra küldök négy verset a Kelet Népe számára, ha beválnának közlésre. A fácántollról írtam verset, melyet a kalapom mellett látott, mikor a szerkesztőségben jártam; érdekes, kedves kis epizódja lett az életemnek ez az urasági erdőben termett fácántoll, három pesti iskolásgyerek meglátta a kalapomnál az utcán, körülrajongtak, és elkérték tőlem, kérdezték: „kedves falusi bácsi, mennyiért adja nekünk azt a szép tollat, kap érte cigarettát, veszünk, csak adja nekünk". Én a tollat háromfelé vettem, s odaadtam ingyen a három kis pesti gyereknek, én is ingyen jutottam hozzá, vadászaton hajtó voltam, és a szekérre < > rakott fácánok egyikének a begyéről lekanyarítottam a bicskámmal egy csomó tollat bőrrel együtt egy óvatlan pillanatban, gondoltam, hogy ha <hús> fácánpecsenyét nem ehetek, legalább a tollával ékeskedhetek, és most három kis <gy> pesti gyerek örömében fürdik meg néha a lelkem; maradt még nekem is, két kisfiamnak tartogatom, Imrusnak, Ferkónak... No, de nem untatom tovább kedves Szerkesztő Urat. Bocsánatot kérek, és kívánom, hogy még sokáig tartsa meg a jó Isten erőben, egészségben kedves családjával együtt. Igaz szeretettel üdvözlöm Nagy Imre 1940. május 22. Sárrétudvari Zrínyi utca 562. 171. BAKÓ JÓZSEF - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Békéscsaba, 1940. máj. 23.] Békéscsaba, 1940. V. 23-án. Kedves Zsiga Bátyám! Meglátogatom újra két verssel. Azt hiszem, hogy ezek nem ütköznek még bele a cenzúrába. A legújabb kötetemhez való anyag úgyis már két hónapja hever a kecskeméti ügyész asztalán. Szerettem volna, ha a tavasszal megjelenhetik, de már látom, hogy lekéstem. Még egyet kérnék, ha a múltkor küldött novellámat nem használhatja, legyen szíves küldje vissza, mert csak az az egy példány van belőle. Címe: Juüs. Ma írtam Németh Lászlónak is, hogy a népfőiskola részére fölajánlott színdarabomról írja meg a véleményét: elfogadható-e, vagy átdolgozásra szorul. Erdei Ferinek már írtam, hogy itt is vajúdik a csabai parasztok között a főiskola terve. Tanya már lenne egész közel a városhoz, de még töprengenek, hogy mitévők legyenek. Én piszkálgatom őket, de nem siettetem, hadd érjen meg egészen, hogy ők kívánják, ne pedig én. Helyes? Ha fölmegyek, majd szóval beszámolok. Válaszát várva maradok szeretettel híve : Bakó József