Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Budapest, 1940. máj. 18.] Kedves Móricz Zsigám, gondolhatod, mennyire örültem, mikor megláttalak a Fészek-teremben. Nagy kitünte­tésnek vettem a megjelenésedet, s remélem, nem találtad érdektelennek a felolvasáso­mat. Ma reggel túl korán ébredtem, s hirtelenül az jutott eszembe, vajon nem jöhetne-e ez a Szép teológiája a Kelet Népében? Ha fílozófikum is, könnyen érthető, nincs az a Kelet Népe-előfizető, aki meg ne érthesse, s a szó papi értelmében nem túlságosan val­lásos magyarnak jó megtudnia, mi is az a vallás és művészet. Akik esetleg német szelle­műnek éreznék ezt az írásomat, nagyon tévednek, mert én mindent élményszerűen gombolyítok ki magamból, s a Szép teológiája mögött a legmélyebben s legéiménye­sebben Petőfi áll, aki már gyermekkoromban megéreztette velem, hogy a költészet szent dolog, s a költő szent ember. Ugyanígy voltam Adyval is stb., stb. Persze, nem­zetközisége is van a „szép" vallási fogaimának: a görögök, Goethe, Hugo V. stb., iga­zában minden nagy művész így tartották; az „ihlet" érzése minden valamirevaló mű­vészt rá kellett hogy vezessen erre a gondolatra. Terjedelemben, számításom szerint, 8 oldal volna a lapodban az írásom. Ez egy­szerre sok volna, de lehetne két, sőt, esetleg akár három folytatásban is közölni. Természetesen azt a szerkesztő tudja a legjobban, mi kell neki és a lapjának. Ha Te úgy gondolod, hogy ez a tanulmányom nem teszi változatossá, érdekessé a Kelet Né­pét, vagy bármi okból se tartanád kívánatosnak, „célirányos"-nak a közlését — a leg­parányibb rossz érzésem se lesz miatta. Ha a közzétételre határoznád el Magad, akkor se tartom fontosnak, hogy mikor adod ki, hamarosan-e vagy csak hónapok múlva. A Tanulmányok és élmények óta (1934) már összegyűlt egy ennél a könyvnél jó­val terjedelmesebb munkára való tanulmányfélém s egyéb cikkem, s ha majd egyszer felvet a pénz, úgyis kiadom őket a még ezután megírandókkal együtt, vagy ha megin­vitálnának a mennyországba, a feleségem fogja gondjukat viselni. Lula látta, hogy írok Neked, meghagyta, hogy a nevében is üdvözöljelek. Tisztelő-szerető híved: Földessy Gyula Bpest, 1940-V-18. II.,Tulipán u. 18. Ui. Ha nincs tered az írásomra, felesleges válaszolnod vagy válaszoltatnod a leve­lemre. Nem akarom szaporítani a dolgaidat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom