Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

célja> a hátsó gondolata, hogy a falukutatókat lekenyerezze és kompromittálja, akkor bizonyára <talált vol> másokat is igyekszik megnyerni. <Hogy a falukutatókkal a kormánynak ilyen szándékai nem lehettek, bizonyítja az a tény, hogy amikor még néhány író bevonása szóba került> Bevallom, hogy nagyon örültem volna, ha a szociális kérdésekkel foglalkozó írók közül többen bekerülnek, mert azt reméltem, hogy törekvéseinket így még sikeresebben szolgálhatjuk, ezért azon dolgoztam, hogy többek között maga Kovács Imre is megbízást kapjon. Mikor ezt közöltem vele, egyáltalán nem tiltakozott a gondolat ellen, tehát nyilván ő is hajlandó lett volna ezt a „jóvátehetetlen" lépést elkövetni. Igazán nem rajta múlt, hogy ez a törekvés nem sikerült. Kovács úgy állítja be a dolgot, mintha a szociális tanácsadói megbízás elvállalása egész addigi munkánk feladását, sőt egy mozgalom elárulását jelentette volna. Ez a beállítása majdnem rosszhiszemű, mert hiszen neki tudnia kell, hogy publicisztikai és szakirodalmi munkásságom azóta is ugyanazon a vonalon mozog, mint azelőtt. A Magyar földkérdés című könyvem fél évvel azután jelent meg, hogy szociális tanácsadó lettem. Ki kell jelentenem, hogy sem a belügyminiszter, sem más soha nem korlátozott írói munkásságomban, úgy tudom, Szabó Zoltánt sem. Márpedig ha az a cél, hogy bennünket elhallgattassanak, akkor legalábbis nem nézték volna szótlanul írásainkat. Nincs tehát semmi okunk a mentegetőzésre — ezt különben nem tudom, honnan veszi Kovács Imre —, annál kevésbé lehet, mert hiszen a harcot ma ő sem folytathatja azzal a frazeológiával, mint a múltban - a cenzúra miatt. De minek emlékeztessem tovább Kovács Imrét olyan dolgokra, amelyeket neki is tudnia kell, s ha tudja, nem szabad lett volna a nyilvánosság előtt alaptalan vádaskodásaival előállni. Hiszen úgyis éppen elég baj, hogy az írók között - összefogás helyett — szinte dúl az egyenetlenkedés, nagy kárára annak [az] ügynek, amit szolgálnak. Ha hibák vannak a mozgalom körül, ezért elsősorban azok felelősek, akik ma mindent másokra akarnak áthárítani. Több szerénység és önkritika mellett Kovács Imre is másként írta volna meg a Márciusi Frontról szóló cikket. Kerék Mihály 136. ZEKE ZOLTÁN - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Budapest, 1940. márc. 22.] Bp. 940. márc. 22. Kedves Zsiga Bácsil A megállapodás kijavítása ügyében Farkas nagyon keserűen és hosszan vitázott, hogy így ő nem fogadta volna el szó nélkül az előre megírt levelet. - Ebben neki igaza lehet. Hosszas kapacitálás után vette tudomásul, és ma aláírattam Szabó Palival. Elutazom, és ezért megnyugtatására küldöm a megállapodást. Mély tisztelettel üdvözli Z. Zoltán Csatolva: Szabó Pál levele ajánlott