Cséve Anna szerk.: Babits Mihály kéziratai és levelezése (katalógus) I. (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 3. Budapest, 1993)
Előszó (Nemeskéri Erika — Láng József)
M. kéziratait. Kotzian Katalinnal és Ildikóval rettenetes tömegben és heccben M. kéziratait fél 3-as hajóval kivittem Leányfalura Móricz Virágékhoz". Egy másik Tolnaihoz írott levélben, az augusztus 21-i keltezésűben ezt olvassuk: „M. kéziratait beraktam Móricz szobájába. Egy szeptember 30-i dátumú levélből meg ezt tudhatjuk meg: „Mihály kézirataiból hoztam haza." 5 A Baranyay Lipótnak címzett, de el nem küldött levélfogalmazvány 1944. február 8-áról is tartalmaz utalást a kéziratokra: „Mihály kéziratainak biztos helyre való elrejtése — ez a kérdés — még most sincs megnyugtatóan megoldva..." 6 Egy naptári bejegyzés márciusban végül arról tudósít, hogy van már megoldás. Nem tudhatni, hogy kinek a tanácsára, ajánlására, de Török Sophie utat talált a Magyar Tudományos Akadémia hivatali vezetéséhez, s a Babits-hagyaték bizonyosan értékesebb — és bőséges — részét ládákba csomagolva az Akadémiára szállíttathatta. 7 Az akciónak az Akadémia kézirattárában is nyoma van. Egy levél így tájékoztat a ládák megérkezéséről: „Alulírott, elismerem, hogy Babits Mihályné úrnő őnagyságától — állítása szerint — férje kéziratait tartalmazó ládát az Akadémiának légitámadás ellen elrejtett könyvei közt való megőrzés céljából átvettem. A láda az Akadémia palotájának pincéjében, külön vasajtóval külön elzárt fülkében van elhelyezve. A láda átvételéről és elhelyezéséről a főkönyvtárnok úr is tud." Ezen átvételt igazoló levelet Vojnovich Géza, az MTA főtitkára írta alá 1944. március 14-én. 8 Meg kell állanunk az idézett levél közbevetése fölött: „állítása szerint". Vagyis az átvevő a ládát nem nyitotta föl. Másrészt azon is érdemes elgondolkodni, hogy Török Sophie 1947-ben már három ládáról beszél az őt faggató újságírónak. Igaz, hogy Török Sophie saját följegyzései és az átvételt elismerő, Voinovits aláírta levél dátuma közt több hét időbeli különbség van, s ez idő alatt az elismert egy ládához kettő még kerülhetett, erről azonban sem hivatalos, sem magán természetű följegyzést nem találtunk. Mikor Budapesten elhallgattak a fegyverek, Gergely Pál, az Akadémia főtitkári hivatalának vezetője szólította föl özvegy Babits Mihálynét, hogy a háborús események során feldúlt akadémiai rejtekhelyről az ott őrzött Babits-relikviákat szállíttassa el. A levél így szól: „Igen tisztelt Nagyságos Asszony! Akadémia gondnoksága f. év elején írt Nagyságos Asszonynak, a főtitkár úr ödvözletét is jelentve és kérte: szíveskedjék intézkedni Babits Mihály relikviáinak és kéziratainak elszállítása iránt. Április végén ide is méltóztatott küldeni egy bölcsészhallgató kisasszonyt, aki által közöltük: a kozákok által feltört rejtekhelyen levő, fejszével felbontott bádogládák sorsát. Ismételten közöljük, hogy az emléktárgyakat sürgősen kívánatos elvitetni, mert a pincelevegőben most is eredeti feldúlt állapotban lévő tárgyakat a penész tönkre teszi. Úgyis mérhetetlen kára származott az Akadémiának a tényből, hogy Nagyságos Asszony a ládájára festett „kéziratok" jelzéssel ellentétben nagy5 OSZK Kézirattár, Fond III/2364-2367. 6 OSZK Kézirattár, Fond III/132. 7 OSZK Kézirattár, Fond III/2347. — 1944. márc. 3.: „Akadémiára — Ládacímzés." 1944. márc. 9-10.: „reggelig ládát pakoltam. M. ládája az Akadémiára szállítva." 1944 ápr. 27.: „délben Akadémián M. kéziratait Vojnovitssal (sic!) pincébe tettük." — Tehát két alkalommal is történik szállítás az Akadémiára. Ez megmagyarázza az egy, illetve három láda problémáját, melyről a továbbiakban esik majd szó. 8 MTA Könyvtár Kézirattára, K 1147-RAL 147/1947.
