Cséve Anna szerk.: Babits Mihály kéziratai és levelezése (katalógus) I. (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 3. Budapest, 1993)

Útmutató a katalógus használatához (Kelevéz Ágnes — Láng József)

követi. Ezért találni a kötetben olyan tételeket, amelyek egy mű kézirata kapcsán több lelőhelyszámot tüntetnek fel. Ez leggyakoribb a Széchényi Könyvtár Babitshagyatékának esetében: egyrészt a feldolgozás eltérő rendszeréből, másrészt annak esetleges hibáiból következően (1. pl. Egy olasz verseskönyv, 1968. sz.). Előfordult, hogy valamilyen okból csonkult kézirat összeillő részei különböző úton egy közgyűjteménybe kerültek, s összetartozásuk e katalógus készítése folyamán derült ki. Ilyenkor a művek száma nem egyezik a lelőhelyek számával. Sőt arra is van példa a — fentebb utaltunk már rá —, hogy különböző intézményekben őrzik ugyanannak a kéziratnak egy-egy fólióját (1. pl. Az európai irodalom története, 1852. sz.). Másrészről katalógusunkban egy kézirat több tételszámon is szerepelhet, ha több mű szövege fordul elő rajta. Ha például egy 5 fóliós tanulmány fólióinak verzóján egy vers fogalmazványa található, akkor ez a kézirat szerepelni fog egyszer a Cikkek, tanulmányok közt (pl. 2147. sz.), és külön leírást kap a Versek között is (pl. 615-616. sz.). Ezekben az esetekben az annotációban hívtuk fel a figyelmet a fóliókon lévő más művekre, mindig megadva pontos címüket és a katalóguson belüli tételszámukat is. Kivétel az a néhány eset, amikor 1 fólión nagy mennyiségű (pl. 22 darab) rövid verstöredék található. Ekkor ugyanis a szögletes zárójellel ellátott sorkezdetek felsorolása akár fél oldalt is elfoglalt volna, ezért e tételeknél csak a töredékek utalószámait adtuk meg (pl. 11. sz.). Ha egy levélen vagy lapon több személy írása vagy aláírása van, a levél, illetve a lap leírása az első aláíró nevénél található. A többi aláíró nevéről csupán utalunk a megfelelő tételre. Külön probléma, hogy egy-egy nagyobb kéziratos mű fólióit a Széchényi Könyvtárban nyomtatott oldalszámokkal láttak el, melyek néha eltérnek az autográf oldalszámozástól, ezért ahol szükséges volt, mindkét számozásra utaltunk. Ha leíró munkánk során a kézirattári nyomtatotthoz képest másképp rekonstruáltuk a fóliók sorrendjét, azt is mindig feltüntettük. A levelezésnél a kézirattári feldolgozás az időrendre törekedett: egy címzett esetében általában egy tételszám van, ezen belül vannak a darabszámok, melyek időrendben következnek egymás után úgy, hogy hátul vannak a keltezés nélküli levelek (pl. id. Babits Mihályné levelei Babits Mihályhoz Fond III/179., 241 db.). A katalógus készítői munkájuk közben gyakran új sorrendet állapítottak meg. Ilyen esetekben is különböznek egymástól a katalógus és a kézirattári feldolgozás adatai. Annak ellenére, hogy katalógusunk műközpontú, egyes kéziratok és versek összetartozását érzékeltetendő a versíró füzeteket, a levelekben elküldött versfüzéreket és hasonló kéziratokat kötetszerűen is leírtuk. Közülük sorrendben az első az Angyalos könyv (OSzk Fond III/2356., 1357. sz.), mely nevét a borítón látható színes ceruzarajzról, egy mandolint pengető angyalról kapta. Ezt Török Sophie rajzolta a borítóra 1935-ben, másolatot készítve Carpaccio festményének egy részletéről (Carpaccio: Jézus bemutatása a templomban. 1510. Velence, Accademia délie Belle Arti). A könyv maga három füzetből áll, melyek különböző időpontban, különböző szándékkal készültek, és lényegében 1900-tól 1911-ig terjedően tartalmazzák Babits verseit. Ezeket a füzeteket utólag, nyilván Babits instrukciói alapján fűzték egybe. Ugyanebből a korszakból való az a küldemény, amely az Osvát hagyaték töredékeként, kanyargós utakat bejárva, 1978-ban került az Országos Széchényi Könyvtárba (OSzK Fond 253/920., 1358. sz.). A küldemény címzettje — élén egy levéllel — eredetileg Kosztolányi volt, aki részére Babits verseit másolta le, mégpedig két rész-