Cséve Anna szerk.: Babits Mihály kéziratai és levelezése (katalógus) I. (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 3. Budapest, 1993)

Előszó (Nemeskéri Erika — Láng József)

hogy Ildikó titokban eladta Babits írógépét, s kéziratokat is lehetett már venni nem túl drága pénzért. Akkor döbbentem meg igazán, mikor megláttam, hogy Ilonka milyen körülmények között őrzi a hagyatékot. Volt egy posztóbevonatú régi biedermeier garnitúrájuk, annak karosszékében fészkeltek Ilonka kedvenc sziámi macskái. Azok alól húztam ki három fontos vers macskapiszoktól erősen szennyeződött kéziratát. Egy másik értékes tömbön a macskák a körmüket fenték..."

17 Mindezek tapasztaltán Keresztury Dezső cselekvésre szánta el magát. Ismét előbbi írását idézzük: „Nézze Ilonka — mondta Babitsnénak —, Mihálynak nincs síremléke. Én ismerem a helyzetet, Darvastól nem kaphatunk segítséget, de azt el tudom intézni, hogy a minisztérium megvásárolja a hagyatékot az Országos Széchényi Könyvtár részére." Keresztury érvelése hatásosnak bizonyult, hisz mint visszaemlékezésében írja: „Másnap taxival mentem a Jagelló úti lakásba, engem beengedett. Több bőröndbe csomagoltam a kéziratokat, és a könyvtárba szállítottam." Később Kereszturyné figyelmeztette férjét a gazdag fénykép- és lemezgyűjteményre, melyet egy újabb kiszállás alkalmával sikerült a többi anyaghoz menekíteni. Mindez 1952-ben történt. Akkortájt a kulturális politika egyáltalán nem kedvelte Babitsot, a minisztérium mégsem támasztott nehézséget a hagyaték megvétele dolgában. Keresztury erre is tesz megjegyzést: „A minisztérium a Babits-hagyaték dolgát szerencsére nem politikai kérdésnek, hanem muzeális ügynek tekintette, ezért elég tisztességes összeget fizetett."

18 Keresztury gyors és diplomatikus intézkedése eredményeként a Babits-hagyaték így biztos helyre, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárába került. Az átadás ténye, a kéziratok csoportjainak lajstroma, Török Sophie kikötései és a könyvtár kötelezettségei közjegyzői okiratban örökíttettek meg.

19 Török Sophie legfontosabb kikötése az volt, hogy bármiféle közlés a hagyatékból csak az ő hozzájárulásával történhetik. Kikötötte, hogy a Babits betegsége alatt született úgynevezett beszélgető füzeteket, fogalmazványokat és kiadatlan munkákat, valamint az ő saját feljegyzéseit, életrajzi dokumentumokat a kézirattár tíz éven át — 1961. január l-ig — zárt letétként köteles kezelni. Ezt csak ő maga — Török Sophie — oldhatja föl, illetve az ő halála után az általa kijelölt kurátorok: Bäsch Lóránt, Illyés Gyula és Keresztury Dezső. Mindezt 1955-ös végrendeletében azzal bővítette ki, hogy a három kurátort megbízta a szerzői jogok felügyeletével is. Rendelkezése akkor indokolt volt, de elodázta a hagyaték tudományos feltárását. Az Országos Széchényi Könyvtár számos kellemetlen levelet őriz a „Babits-akták" között annak kapcsán, hogy — némelykor indokolatlanul — Bäsch Lóránt vétót emelt egy-egy kutatói vagy kiadói kérelemmel szemben. A kuratórium három tagja közül ma már csak Keresztury Dezső él. A Kézirattár őt mindmáig tájékoztatja a Babits-hagyatékban történő kutatásokról. A Babits-hagyatéknak az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárába való kerülése utána a tár rövidesen megkezdte a hagyaték feldolgozását. Ennek során Fond III. elnevezéssel létrehozta a Babits-fondot, amelyben egyesítette mindazokat a kéziratokat, leveleket, fényképeket s egyéb dokumentumokat, melyek Török Sophie birtokából származtak. Az említett fondban található a Babits kapcsán 17 Keresztury Dezső: Babits. Levelek, tanulmányok, emlékek. Bp. 1988. 18 Lásd a 17. jegyzetet. 1 OSZK Irattár, „Babits-akták", közjegyzői okirat (235/1952) hiteles másolata.