Andor Csaba - Leblancné Kelemen Mária szerk.: Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus) (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 2. Budapest, 1992)

Bevezetés

ben, de nem valószínű, hogy az eredeti levelet látta volna. Máskülönben nehezen érthető, hogy a kisebb jelentőségű dokumentumok hasonmás közlése mellett miért épp a legfontosabb dokumentumnak nem maradt hely, mint ahogy az is érthetetlen, miért csak egy töredéket közölt belőle. S ha már itt tartunk, meg kell jegyeznünk, hogy egy Halász Gábornál szereplő levelet (pontosabban névjegykártyán találha­tó üzenetet) is elhagytunk. Arról a névjegykártyáról van szó, amelyet Szentiványi Zoltánnál hagyott a feladó: Madách Imre, aki a költő unokaöccse, Madách Károly fia volt. A feladó kilétét egyértelműen elárulja, hogy Emánuel nevű bátyjára utal, aki egyébként Madách Károly legidősebb fiúgyermeke volt. Ugyanakkor felvettük a katalógusba Deák Ferenc egyik levelét (667. sz.); sajnos nem állapítható meg egyér­telműen, hogy a levél valóban Madách Imrének szól-e. De nem Fráter Erzsébet az egyetlen szerelme, akivel egészen biztosan levele­zett Madách. Legalább még egy lányról állíthatjuk ezt határozottan, noha a korán elhunyt Lujzának jelen pillanatban a családnevét is csak feltételesen írhatjuk le. (Dacsó Lujza teljes nevét - állítólag rokoni közlés nyomán - Harsányi Zsolt írta le elsőként.) A Fagy-virágok harmadik verse szerint: „Es a nekem szánt drága kis levél / Félig megírva végét várja ott". Noha nehezen képzelhető el, hogy a félig megírt levelet Madách Keszihócon hagyta volna, mint ahogy az sem valószínű, hogy ne lett volna más levél (sőt, ha Harsányi értesülése helytálló, s Lujza valóban Madách Imre első menyasszonya volt, úgy egyenesen nagyobb számú levelet kell feltételeznünk), mindazonáltal sajnálattal kell megállapítanunk, hogy kettejük levelezéséből egyet­len sor sem maradt fenn. Ha nincs is ilyen biztos támpontunk, sok más esetben is valószínűnek kell tar­tanunk a levélváltást; így pl. Gyürky Amália esetében. Az sem valószínű, hogy ami­kor élete alkonyán Madách meglepő lépésre szánja el magát, s felkeresi fiatalkori szerelmét (az Egy látogatás c. vers szól részletesen a találkozásról), akkor minden előzetes bejelentés nélkül állított volna be az akkor már többgyermekes családanya (feltehetően Cserny Mária) otthonába. Minden jel szerint nagyszámú „szerelmes" levél tűnt el tehát nyom nélkül. Ugyanígy a barátokhoz, ismerősökhöz írt levelek között is száznál több eltűnt le­véllel kell számolnunk - s akkor még igen óvatosan becsültünk. Hiszen olyan közeli ismerősök, barátok esetében, mint pl. Szentiványi Bogomér, Veres Pál, Matolcsy György, Bory István, Bory László, Lónyay Albert, Divald Gusztáv egyáltalán nem ismerünk sem hozzájuk, sem általuk írt leveleket, s a névsort könnyűszerrel foly­tathatnánk; így pl. hivatkozhatnánk arra is, hogy egy 1852-es jelentés 17 személyt sorol fel, akikkel Madách Imre és családja különösen gyakran érintkezik, s közöttük testvére, Károly kivételével egy sincs, akinél fennmaradt levél vált volna ismertté. Az is feltűnő, hogy hány olyan levélnek veszett nyoma, amely századunkban még megvolt: így pl. a Lónyay Menyhértnek írt 44 levél közül is 4 (alig két évtized alatt) elkallódott. Ugyanígy nem tudjuk, hogy mi lett a Veres Gyulának írt levelek sorsa. Az egyszer már előkerült, sőt publikált, majd újfent eltűnt kéziratok sorsa arra figyelmeztet, hogy a jövőben is adódhatnak meglepetések, bár nagyobb számú levél vagy más kézirat előkerülésére nem sok az esély. Ehelyütt fel kell sorolnunk még öt olyan levelet, amelyeknek nem ismerjük

Next

/
Oldalképek
Tartalom