Andor Csaba - Leblancné Kelemen Mária szerk.: Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus) (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 2. Budapest, 1992)

VII. Feljegyzések

2 f. (64 folios papír 46. fóliójának rektóján és verzóján, 47. fóliójának verzóján) - 55 x 190 mm - Tintaírás - Aláírás nélkül. Lelőhely: OSzK Kézirattára. Quart. Hung. 2070. Pr.: Madách Aladárné Fekete Máriától (1913) A rektó jobb felső sarkában ceruzaírással: „66". Vö. MÖM II. 716, 734-735. A 46. fólió rektóján: Mat: Mindenki ebnek hit - te szépen szóllitál 's tudja isten mért én érted meghalnék. Ha úgy tudnánk felejteni mint halgatni - de a tűz nem emészti el a közvéleményt. Lucius azért tetteti így magát, hogy fájdalmát ne nevessék. (Lucius ahol jár ott othon, hónát is el [?]) (A szolga Másnak van) Hah, mi az! az állat bőg (a nép) semmi - meg kell verni. Érdemlett bosszú hideg kéje, te szörnyű vagy nő. - 'S mond Marcia: Egy élet rontott el, én nem leszek tiéd, nem érdemellek, bár bűntelen Cle Én ugyan nem hiszek istent, de te hiszesz, ígérj tudom megtartod, böcsületébe is hisz. A dühös kérő (Nagyúr szolg) kényúr szolgája is az À 46. fólió verzóján: Brutusok (Mindenek fölött a szabadság 's közjó) Jellemek Brutus: anyjok Derék, szilárd, erényes római nő - fiait éltében szerető és büszke [?] midőn észre veszi, hogy for[?] A 47. fólió verzóján: állandó szent fájdalmát a [?]ben csak ő veszejt hont v. fiakat. Brutus. Tüzes, komor, rövid, és elszánt. A két brútus egymást igen szerető; egyikök igen nagyra vágyó e végett nyugtalan Felesége. Szerető nő, és gyönge. - tudakolja mért fog durva hősökkel kezet, mért ugrik fel ágyából éjei, később férje át látja, hogy Róma véres képe tűnnék mindég elébe, és milly bolond volt a halhatatlanságért illy nőt feláldozni A másik brútus (azt), szelídebb és jobb azon sír hogy sírja felett nincs nő, ki sírjon - és hon sem - mond a másik örülj, gyalázatodon nem sír és nevünk lesz óvó jel az utókornak. - Ez csak testvérében él. Egy száraz caska