Andor Csaba - Leblancné Kelemen Mária szerk.: Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus) (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 2. Budapest, 1992)

Bevezetés

menyben. Azt sem hihetjük komolyan, hogy Feuerbach az egyetlen filozófus, akinek művét végigolvasta s jelekkel látta el Madách; inkább arra kell gondolnunk, hogy a többi filozófiai mű nagyobb érdeklődésre tartott számot a gyűjtők körében, esetleg olyan kommentárokat tartalmazott, amelyeknél világos volt, hogy Madáchtól származnak. Mindezt egybevetve a dedikált művek csekély számával, azt mondhatjuk, hogy a későbbiek során a Madách-kéziratok körét leginkább a nyomtatványok gazdagíthatják: olyan könyvek, esetleg folyóiratok, amelyekben Madách Imre saját kezű bejegyzései találhatók. De további adalékul szolgálhatnak a szerkesztők által egyáltalán nem kutatott területek is, elsősorban Madách Imre fényképei, amelyek hátlapjukon szintén tartalmazhatnak ajánlást. A kéziratok leírása Kötetünk első fejezetében Madách Imre verseinek leírásai találhatók, éspedig a címek szerinti ábécérendben. A versek túlnyomó többsége - említettük már - egy bőrmappában található; Madách Imrének Nagy Ivánhoz írott levele szerint (604. sz.) azokat 1864-ben írta le, föltehetően azzal a céllal, hogy később két kötetben megjelentesse a verseit. Nem tudjuk, a lejegyzéshez forrásul szolgáló kéziratoknak mi lett a sorsuk. Nagyon valószínű, hogy a kötetszerű összeállításra Alsósztregován került sor. Részben emellett szól az a körülmény, hogy 1864-ben már nem hagyta el hosszabb időre otthonát. Másrészt az sem valószínű, hogy amikor rövidebb időszakokra elutazott, az egész mappát, sőt, a forrásul szolgáló kéziratokat is magával vitte volna. Éppen ezért a versek címei után rendszerint egy szögletes zárójelbe tett kérdőjel következik annak jelzésére, hogy magának a versnek a keletkezési helye és időpontja nem ismert, majd ezt követően ugyancsak szögletes zárójelben, kérdőjelesen Alsósztregovát és 1864-et adtuk meg magának a kéziratnak a lejegyzési helyeként, ill. időpontjaként. A Lant-virágokban előforduló verseknél hasonlóképpen nem volt támpontunk a versek keletkezési helyével és időpontjával kapcsolatban. Igaz ugyan, hogy a versek többsége Lónyay Etelkához szól, s azok valószínűleg Pesten, 1839-ben vagy 1840-ben keletkezhettek (egy Lónyay Menyhérthez írott levél szerint [531. sz.] csak 1839-ben ismerte meg barátja húgát Madách), de ha a költő első kötetének minden versét pesti keletkezésűnek tartjuk, akkor csaknem biztosan tévedünk! Hiszen pl. a Változás c. verset, amelynek második versszaka így kezdődik: „Füstölögve kis falunknak / Állnak zsúpos fedeli" (376. sz.), ésszerűbb Alsósztregován született versnek tartanunk. Arról nem is szólva, hogy a nem szerelmi verseknél semmi támpontunk sincs sem a keletkezés helyére, sem az idejére vonatkozóan. A lejegyzésnél már inkább állíthatjuk, hogy arra jórészt Pesten kerülhetett sor, s a cenzori észrevételeknél előforduló dátumok támpontot adnak arra nézve is, hogy mikor történhetett a füzet két verscsoportjának lejegyzése. (Meg kell azonban jegyeznünk, hogy A hit szavai hozzá [17., 18., 19. sz.] c. vers végén sztregovai keltezés áll!) Nyilván a lappangó Lant-virágok füzet is Pesten keletkezett 1840-ben. Az a körülmény, hogy a cenzor által kihagyásra ítélt verseket tartalmazza, amellett szól, hogy legalábbis a másik füzet első verscsoportja után került sor a második fü-