Andor Csaba - Leblancné Kelemen Mária szerk.: Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus) (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 2. Budapest, 1992)

Bevezetés

kintve, hogy a két utóbbi szerző is Scarron megfejtését veszi át. A hasonmás képek azonban eltérőek; az első két esetben ugyan azonosak, Halász Gáboré azonban eltér azoktól. Az is megállapítható, hogy a Halász-féle közlés azonos az OSzK Kézirattárában található változattal. A legkézenfekvőbb persze az volna, ha feltételeznénk, hogy mindhárom közlés hátterében ugyanaz a kézirati forrás áll: a Pesti Hírlap erősen retusált, ill. újrarajzolt változatot tett közzé (amire a fennmaradt kéziratos példány elnagyolt rajztechnikája, javításai stb. okot adhattak volna), s Rudnay Józsefné és Szigethy Gyuláné közlése csak azért mutat nagyfokú egyezést vele, mert ők nem a kéziratos forrásra hagyatkoztak, hanem a már megjelent közlést vették át. De több körülmény is arra utal, hogy a korai közlések esztétikusabb jellege nem idegen kéznek tulajdonítható, hanem egyszerűen annak, hogy azok a levélként elküldött tisztázat alapján készültek, ezzel szemben az OSzK-ban őrzött rajz a levél piszkozata. A legsúlyosabb érv, ami emellett szól, az, hogy a kétféle közlésnek eltérő a grammatikája. Scarron megfejtése ugyanis így kezdődik: „Sietek Nagysádhoz Heine verseit ezennel szállítani...", ami megfelel a két korai hasonmás képi szintaktikájának. Csakhogy az OSzK-féle változat szintaktikailag is helyes megfejtése: „Sietek Heine verseit Nagysádhoz ezennel szállítani..." A képek felcserélése aligha tulajdonítható másnak, mint magának a szerzőnek. De egy másfajta megfontolás is hasonló eredményre vezet. Eszerint a Veres-családdal jó viszonyban lévő Mikszáth, majd a későbbiekben Rudnayné Veres Szilárda is magát az elküldött levelet ismerhette; sőt, utóbbi édesanyja halála után bizonyára birtokolta is azt. így a levél aligha kerülhetett vissza Madách rajzai közé. Amit tehát a rajzok között ma találunk, az a Madách tulajdonában maradt piszkozat. Még egy érdekes eltérésre érdemes kitérnünk. A „kedvenczeim" szó első szótagjának képi megfelelője a piszkozatban egy lista, amely a hét napjait tartalmazza, aláhúzva a „kedd"-et. A tisztázatban már egy stilizált naptár áll, amelyen „1857. aug. 3. kedd" olvasható. Rövid számolás után jogos a kérdés: miért nem aug. 4-e? Hiszen harmadika hétfő volt! Ha most eltekintünk az elvetés kétségkívül fennálló, de mégiscsak másodsorban szóba jöhető lehetőségétől, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a feladó egyúttal keltezni kívánta a levelét is, s ezt éppen a levél rejtvény-jellegéből következően egy szándékos (de azért mégsem teljesen triviális) hibával valósította meg. Egyezés esetén ugyanis a címzett joggal hiheti, hogy fiktív dátumról van szó, amelyre pusztán a keddi nap miatt esett a választás, de éppígy megfelelt volna bármely más keddi nap is. A hiba azonban egyértelművé teszi, hogy nem erről van szó: a dátum, mivel nem keddre esik, nem tölthet be ilyen funkciót, valami másnak kell tehát tekintenünk, legvalószínűbben keltezésnek. Madách levelezésének egyéb érdekességeire itt csak utalásszerűén térhetünk ki. így érdemes megjegyeznünk, hogy a Lónyay-levelezés bizonyos ceruzaírású levelei feltehetően egyetemi előadás közben születtek; mindenekelőtt az a levélváltás sorolható ide, amely Lónyay Menyhért egyetlen fennmaradt levelét is tartalmazza. Ennek bizonyítása azonban meghaladja a jelen bevezető kereteit. Érdekes továbbá az id. Madách Imrénének küldött 1838. júl. 26. utáni levél is. Már Radó György (Madách Imre. Életrajzi krónika. Salgótarján, 1987. 38.) megállapította, hogy Palágyi és Halász datálása téves, s hogy egyedül Staud Gézáé helyes: a feladó betegsé-