Andor Csaba - Leblancné Kelemen Mária szerk.: Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus) (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 2. Budapest, 1992)

Bevezetés

Az MTA Kézirattára és más közgyűjtemények Az MTA Kézirattárába is változatos időpontokban s körülmények között kerültek Madách-kéziratok. A Kisfaludy Társaság feloszlatása után az annak tulajdonában lévő kéziratokkal együtt jutott Az ember tragédiája egyetlen kéziratos példányának birtokába a Kézirattár. Más esetekben az Akadémia által kiírt pályázatra küldte be Madách a művét, s ilyen esetekben az automatikusan az Akadémia tulajdonává vált. Igaz, a pályamunkaként beküldött írások nem Madách-autográfok; a jeligés pályázatokra ugyanis, éppen a titkosság szavatolása miatt, másnak a lejegyzésében kellett a pályamunkát beküldeni. így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy egy korai munka (a Művészeti értekezés) első két fejezete csak a közelmúltban vált ismertté. Mivel díjat nem nyert, egyéb sikertelen pályamunkákkal együtt olvasatlanul állt 130 éven át a Kézirattárban. Sajnos az MTA Kézirattárában éppen a pályamunkák tartósan hozzáférhetetlenek, így bizonyos kérdések tisztázására nem kerülhetett sor. Érdekes, hogy az 1843-ban az MTA-nak beküldött színművészeti pályamunkák között három Madách-mű címe is szerepel: „XX. 171. Férfi és nő; 172. Mária királyné; 173. Csák végnapjai"; természetesen: „papíron". Hogy valójában mely művek találhatók meg, azt inkább csak találgatni tudjuk. A jelenleg rendelkezésre álló céduláról csak az állapítható meg, hogy utóbb a Férfi és nőt, valamint a Csák végnapjait „kipipálták". Ez a jel vélhetően csak annyit jelent, hogy a szóban forgó kéziratok ismertek, s nem azt jelenti, hogy az MTA Kézirattárában találhatók. A Férfi és nő pályamunkaként beküldött nem autográf kézirata ugyanis az OSzK Kézirattárában van! Ugyanakkor a Csák végnapjai valószínűleg valóban az MTA Kézirattárában található. Ami a Mária királynét illeti, annak pályaműként történt benyújtásáról nincs adatunk, de egyébként sem tartozik katalógusunk tárgykörébe, mivel semmi esetre sem Madách autográf. A pályamunkát egyébként egy Madách-kutató már elolvasta, s ő úgy találta, hogy tartalmi és formai okok miatt nem lehet azonos Madách művének korai változatával (Voinovich Géza: Madách Imre és Az ember tragédiája. Bp., 1914. 42.). Az MTA Kézirattárában található néhány Madách-levél is; többek között az Arany Jánosnak írottak. Sőt, az Arany János által írt második levél melléklete egyenesenylz ember tragédiája 150. lapja után került bekötésre. Ennek magyarázata az, hogy a mellékletben az első hét szín javításaival kapcsolatos javaslatait írta le Arany, s levelében kérte is a szerzőt, hogy ha egyetért azokkal, úgy küldje vissza neki. Ez nyilván meg is történt, így került vissza a melléklet Aranyhoz, s mivel szorosan hozzátartozik a műhöz, ezért annak kéziratával együtt kötötték be. Az OSzK-n és az MTA-n kívül más közgyűjteményekben csak szórványosan fordulnak elő Madách-kéziratok. így a Petőfi Irodalmi Múzeumban a már említett „Vázlat "-on kívül két levél s egy vers, amely ugyan nem Madách autográf, ám az eredeti kézirat híján mégiscsak fontosnak kell tartanunk (Szegény-dal), valamint egy gyermekkori díszítő jellegű vízfestmény ajánló sorokkal. (De néhány érdekes dokumentum is a PIM tulajdonában van: Madách két útlevele s az osztályegyezség.) A vidéki múzeumok közül a Nógrádi Történeti Múzeumban (Salgótarján) és a Xántus János Múzeumban (Győr) találhatók Madách-kéziratok, egy-egy levél